• Kettős tragédia: Semmelweis Ignác halálát a szifilisz kései idegrendszeri szövődményei és a döblingi elmegyógyintézetben elszenvedett sérülésekből kialakult szepszis együttesen okozták.
• Felfedezésének áldozata: az anyák megmentőjeként elhíresült orvos végül abba a vérmérgezéses fertőzésbe halt bele, amely ellen egész életében küzdött.
• Tudományos utóélet: modern antropológiai vizsgálatokkal és 3D-s arcrekonstrukcióval visszaadták életerős, betegségek nélküli arcát, míg munkásságát az UNESCO a világemlékezet részévé nyilvánította.

Súlyos szakmai és személyes dráma húzódik meg a magyar orvostudomány legismertebb alakjának, a gyermekágyi láz okát felfedező orvosnak utolsó hónapjai mögött. Az évforduló alkalmával felidézzük a döblingi eseményeket, ahol Semmelweis Ignác halála 1865. augusztus 13-án bekövetkezett: az anyák megmentője az orvostörténet egyik legnagyobb és legfájóbb paradoxonaként éppen abba a betegségbe halt bele, amely ellen egész életében küzdött.

Semmelweis Ignác halála a döblingi elmegyógyintézetben történt, ahová felesége kérésére bécsi barátjuk, Hebra professzor utalta be. A képen feleségével, Weidenhofer Máriával látható 1857-ben, házasságkötésük idején. 
Fotó: WikipediaMilyen betegségekhez köthető Semmelweis Ignác halála?

A későbbi antropológiai és orvosi vizsgálatok rávilágítottak arra, hogy az idegrendszert megtámadó szifiliszes fertőzés (luesz, vagy vérbaj), valamint a döblingi elmegyógyintézetben szerzett sérülésekből eredő szepszis olyan végzetes kombinációt alkotott, amely ellen a korabeli orvostudomány még nem tudott hatékonyan fellépni.

Semmelweis kálváriája azonban nem a bécsi elmegyógyintézetben kezdődött, hanem jóval korábban, a pesti és bécsi kórtermekben, ahol a boncolások és vizsgálatok során szinte állandóan fertőzésveszélynek volt kitéve.

Semmelweis Ignác 1861-ben, 43 évesen már jóval idősebbnek látszott valós koránál. 
Fotó: Wikipedia

Számos szakértő és orvostörténész szerint a fiatal orvos még pályája elején, egy boncolási sérülés következtében kaphatott szifiliszes fertőzést. Ez a betegség évtizedekig lassan, szinte láthatatlanul emésztette szervezetét, míg végül elérte a harmadik stádiumot, az úgynevezett paralysis progressivát. Ez az idegrendszeri agysorvadás drámai módon megváltoztatta a viselkedését: a korábban céltudatos szakember egyre agresszívebbé vált, dühkitörések gyötörték, írása kuszává vált, és megszállottan hangoztatta felfedezését boldog-boldogtalannak.

Utolsó állomás: a döblingi elmegyógyintézet

Az elborult elméjű orvost 1865 nyarán Bécsbe szállították, ahol a korabeli, brutális elmegyógyintézeti módszerek és az ápolók fizikai bántalmazása súlyos sérüléseket okoztak neki. A törések és a kezeletlen nyílt sebek egyenes következménye egy elhatalmasodó csontvelőgyulladás lett, amely végül szepszishez, azaz általános vérmérgezéshez vezetett.

Semmelweis Ignác 1863-ban már valóban egy idős férfi benyomását keltette a szervezetét tönkretevő szifilisz miatt. 
Fotó: Wikipedia

Az orvosi vizsgálatok és a későbbi antropológiai elemzések tisztázták, hogy bár a szifilisz végső stádiuma miatt az állapota menthetetlen volt, a közvetlen elhalálozást a kezeletlen sebekből kiinduló szepszis idézte elő. Így az a fertőzési mechanizmus oltotta ki az életét, amelynek leküzdésére egész karrierjét áldozta.

Az utókor tisztelgése és a tudományos arcrekonstrukció

Semmelweis fizikai állapota élete utolsó éveiben annyira leromlott, hogy a róla készült utolsó fényképeken sokkal idősebbnek tűnt a koránál. A szifilisz és a folyamatos szellemi megpróbáltatások eltorzították arcvonásait, így a kortársak már csak egy meggyötört, korán megöregedett embert láttak benne.

Semmelweis Ignác egy évvel a halála előtt, 1864-ben. 
Fotó: Wikipedia

A tudomány azonban az utóbbi évtizedekben nemcsak a maradványait és a halálának pontos részleteit vizsgálta felül, hanem igyekezett visszaadni eredeti, egészséges vonásait is.

A későbbi kihantolások során elvégzett antropológiai és radiológiai vizsgálatok, valamint a koponyamásolat alapján elkészített 3D-s arcrekonstrukció segítségével sikerült megalkotni a betegségek nélküli, életerős Semmelweis portréját.

Semmelweis Ignác örökségét és a megelőzésről szóló írásait az UNESCO 2013-ban a világemlékezet részévé nyilvánította, az általa bevezetett aszeptikus eljárások pedig a mai napig az alapvető higiéniai protokollok részét képezik.

Nézd meg a videót is a témában: