Vágólapra másolva!

Európa talán eddigi legmelegebb nyarát éli, aminek ráadásul még közel sincsen vége, hiszen jelenleg is egy hőhullám nehezíti a mindennapokat. A logikus kérdés tehát, hogy hogyan is jutottunk idáig, és mit is tehetünk ez ellen. Erre azonban közel sem olyan egyszerű válaszolni mint elsőre látszik, hiszen a bolygó ökoszisztémája egy elképesztően bonyolult rendszer, a klímaváltozás elleni küzdelemben pedig egyszerre egyéni, politikai, szociális és kulturális feladat. 

Az első kérdés ami sokakat foglalkoztathat, hogy miért most pusztítanak ezek az erdőtüzek ilyen mértékben. Elsőre talán a ellentmondásos a jelenség, hiszen a tél és a tavasz kifejezetten csapadékban gazdag volt, különösen a kontinens déli területein. Nagy-Britanniában egyes területein 42 százalékkal több csapadék esett az átlagnál, azonban a déli területeken, mint Olaszország is a szokottnál több eső hullott.

Van Ypersele szerint ugyan elsőre valóban furcsának tűnhet, hogy hogyan lesz a csapadékos időjárásból pusztító tűzvész, azonban ha megvizsgáljuk mi is történt pontosan, már kevésbé rejtélyes a helyzet.

Az, hogy tavasszal sok csapadék esett, bármily meglepő, valójában egy olyan tényező, amely növeli a tüzek kockázatát. Miért? Mert az eső miatt sok növényzet nőtt, az apró levelek, ágak pedig sok biomasszát biztosítottak

– fogalmazott a professzor. Önmagában azonban ez még nem okozott volna problémát, azonban a csapadékos időjárásból szinte azonnal az aszály időszakába léptünk 

Június közepétől mostanáig nagyon kevés eső esett, amely nagyon magas hőmérséklettel párosult. Ebből inkább a magas hőmérséklet hatása a fontos. Amikor nagyon magas a hőmérséklet, a talajból és a növényzetből is nagyon gyorsan párolog a nedvesség. Ez a nagy mennyiségű biomassza, ami annak a ténynek köszönhető, hogy a tavaszi eső miatt további növekedés volt, rengeteg anyagot biztosít az égéshez miután kiszáradt 

– hangsúlyozta. 

Van Ypersele arra is felhívta a figyelmet, hogy ezek a hőhullámok egyre hosszabb ideig tartanak. A legutóbbi francia hőhullám több mint két hétig tartott, most pedig már itt is van a következő. Amíg marad a magas hőmérséklet, addig a tüzek kockázata is hatványozottan fennáll. Emmnauel Macron francia elnök ígéretet tett rá, hogy a leégett erdőket újratelepítik azonban ez közel sem oldja meg a problémát. 

Az erdők talán földünk legkomplexebb élőközösségei. Habár természetesen a fák ültetése sokat segíthet egy városi betontengerben a hőmérséklet kordában tartásában, azonban amikor erdőkről beszélünk a fák ültetése közel sem elégséges. 

Nos, nem vagyok erdész, de az elmúlt napokban beszéltem erdészekkel, és mindannyian azt mondták, hogy a délnyugat-franciaországi tüzek intenzitásának egyik oka az volt, hogy egy olyan régióról beszélünk, ami eredetileg, – úgy értem, úgy egy évszázaddal ezelőtt – vizes élőhelyekből állt. Ezeket a vizes élőhelyeket kiszárították, lecsapolták, és fenyőfákat ültettek be nagyon rendezett módon. Ez nem erdő. Ez egy faültetvény

– hangsúlyozta. 

A szakértő szerint azt is látni kell, hogy ezek a fák magas gyantatartalmú fenyőfák voltak, amiket ráadásul egyszerre ültettek. Ez azt is jelenti, hogy egyidősek voltak, egyenlő távolságra ültették őket egymástól, ezek azonban mind olyan tényezők, amelyek csökkentették a biodiverzitását. 

Az élőlények sokfélesége a fenyőfák közelében lévő talajon szintén nagyon kicsi. Az igazi erdőkben a víz nagy része nemcsak magában a növényzetben és a talajban tárolódik, hanem minden élőlényben is, beleértve a gombákat, az állatokat stb., mivel ezek – akárcsak az emberi test – átlagosan több mint 70 százalékban vízből állnak. Viszont ha van egy erdőnk, ami nem erdő, hanem egy ültetvény, nagyon csekély biodiverzitással, akkor ez hozzájárul ahhoz, lényegében  segít abban, hogy ezek a tüzek nagyon intenzívek legyenek, amikor megjelennek, mert ott nagyon kevés víz áll rendelkezésre. Macron terve végső soron tehát veszélyes is lehet 

– fogalmazott Van Ypersele. 

A szakértő szerint természetesen a klímaváltozás komplex probléma, azonban ez nem azt jelenti, hogy ne tehetnénk ellene. Az egyik legfontosabb a szén-dioxid kibocsájtás csökkentése. Ez ugyanis a fő emberi eredetű üvegházhatású gáz. 

„Én úgy gondolom, hogy a szorongás elleni legjobb orvosság a cselekvés. A cselekvésnek pedig mindkét szinten meg kell történnie, egyéni szinten, de kollektív és politikai szinten is” - fogalmazott a professzor, aki szerint azonban, ahhoz, hogy erre esélyünk legyen, mindenképpen a hőmérséklet stabilizálásával kell elsődlegesen foglalkozni, amely azonban csak a szén-dioxid kibocsájtás visszaszorításával lehetséges. Van ugyanis egy mennyiség amelyet „az óceán, a növényzet, a talaj, és a fák meg tudnak kötni” ezt pedig nem szabad túllépnünk. 

Az egyéni szintű cselekvés önmagában nem elég. 

Minden egyéni vagy kollektív cselekvés, amit a kibocsátások csökkentése érdekében tehetünk, számít. Tehát ez minden területen így lehet, sőt, minden területen így kell lennie. A mobilitás területén is. Tudjuk, hogy a tömegközlekedés, a kerékpározás és a gyaloglás sokkal kisebb karbonlábnyomot okoz, mint az egyéni mobilitás, különösen, ha ezt az egyéni mobilitást belső égésű motorok táplálják.

Ez azonban nem jelenti, hogy a probléma meg lenne oldva. 

A szakértő szerint sokat javít a helyzeten az elektromos mobilitás, de a klímaproblémára nem megoldás, hogy minden belső égésű motort elektromos motorokra cserélünk. Szintén hasznos az épületek fűtésének villamosítása, ahogy a megújuló energiaforrások arányának a növelése is és érdemes átgondolni a repülőgépek használatát is, hiszen már egy nyaralás, egy ilyen út is növeli a karbonlábnyomunkat, szemben egy vonatúttal amely ennél sokkal kevésbé megterhelő a környezet számára. Ezek a példák azonban rávilágítanak arra is, hogy milyen komplex problémáról is beszélünk. 

Ezek a példák egyúttal azt is mutatják, hogy ez nem csak egyéni kérdés, mert ahhoz, hogy vonatokat lehessen használni, vasúti sínekre, vonatjegyekre, menetrendekre, a közinfrastruktúrába való befektetésre van szükség. Tehát itt egy kollektív probléma is felmerül

– emelte ki a professzor. 

Van Ypersele szerint sok mindent lehet tenni az egyéni szinten is, hiszen a vörös hús fogyasztásának visszafogása épp úgy lehet egy klímaváltozás elleni lépés, mint mondjuk a ruhatárunk tudatos építése, hiszen ha nem veszünk új ruhákat, a meglévőket pedig ameddig lehet használjuk, már óriási lépést tettünk. Vannak azonban olyan területek, amelyek valóban kollektív cselekvést igényelnek, mint például az ipari kibocsájtás csökkentése.  

Van Ypersele hosszú évtizedek óta az első sorban küzd a klímaváltozás ellen. 1979-ben, tíz évvel az IPCC (Éghajlatváltozási Kormányközi Testület) megalakulása előtt, 22 éves diákként részt vett az első éghajlati világkonferencián Genfben, amelyet a Meteorológiai Világszervezet (WMO) és az Egyesült Nemzetek Szervezete rendezett. Rendszeresen publikálja kutatásait és ma is aktív tagja az IPCC kötelékének. Ilyen karrier mellett azonban felmerül a kérdés, hogy mi az amire a legbüszkébb az elmúlt négy évtizedből és mik azok a dolgok amik félelemmel töltik el a jövőre tekintve. 

Valószínűleg az egyik dolog, amire a legbüszkébb vagyok, az az, hogy hozzájárulhattam az IPCC-hez, 1995-ben kezdtem, de különösen a Párizsi Megállapodás előtti néhány évben, 2008 és 2015 között az IPCC alelnöke voltam. Az IPCC jelentései, amelyekhez a legtöbbet járultam hozzá, amikor az IPCC alelnöke voltam nagyon fontos szerepet játszottak a Párizsi Megállapodás és a Párizsi Megállapodásról szóló tárgyalásokban, amelyek ma természetesen nem tökéletesek, és a Párizsi Megállapodás nem old meg minden problémát, ezt mind tudjuk. De mégis a legjobb és legambiciózusabb keretet biztosítják a nemzetközileg összehangolt klímavédelmi fellépéshez

– fogalmazott

A félelem kapcsán azonban a szakember hangsúlyozta, hogy nem kedveli ezt a kifejezést. 

Nem szeretem túlságosan használni a félelem szót. Úgy értem, mert a félelem megbéníthat, és én nem akarok megbénulni. Tovább akarok haladni és cselekedni

– mondta, hozzátéve:

„A fő aggodalmam, azt mondanám valószínűleg a visszalépés, ami végül is számos országban történik. Nem csak az Egyesült Államokban, mármint számos európai országban, az Európai Parlament szintjén is, és bizonyos mértékig az Európai Bizottság is visszalép a viszonylag ambiciózus klímapolitikától, amelynek célja a Párizsi Megállapodás 1,5°C-os célkitűzésének elérése volt, amivel kapcsolatban oly sok ország viszonylag lelkesedett néhány évvel ezelőtt, és amit a COVID, az azt követő gazdasági válság, és a folyamatban lévő háborúk miatt bizonyos mértékig félretettek” – fogalmazott. 

A küzdelem azonban a fennálló problémák miatt nem szűnt meg. 

A természet nem vár politikai tárgyalásokra, csak a természet törvényeit követi, a fizika törvényeit, velük nem lehet tárgyalni, a biológia törvényeivel sem lehet tárgyalni. Így a klíma sajnos folyamatosan romlik. A biodiverzitás fajszámai továbbra is csökkennek, stb. Miközben sok döntéshozó szemet huny ezek felett a kérdések felett. Ez valóban aggodalomra ad okot. Remélem azonban, hogy a polgárok ismét elegendő számban fognak fellépni

– emelte ki a szakember. 

A klímakutató szerint egyértelmű, hogy saját biztonságunkhoz változásra van szükség, a politikusoknak pedig nagyobb szerepet kell vállalni a klímavédelem területén, miután ennek veszélyessége ma már egyértelműen látszik. 

Ezrek, talán tízezrek haltak meg az elmúlt hetekben Európában a hőhullámok miatt, amelyek eddig sújtottak minket, és még nem ért véget

– hangsúlyozta a professzor, aki reméli, hogy a mostani események cselekvésre késztetik a társadalom tagjait és a politikusokat is. 

A szörnyű erdőtüzek, amelyeket most látunk Franciaországban, Spanyolországban, Portugáliában, Olaszországban, Görögországban - remélem, ez valamiféle figyelmeztető jelzést ad, és néhány kérdést feltesznek a polgárok a politikai döntéshozóknak, mert a politikai döntéshozók felelőssége a polgáraik biztonságának garantálása. Ahogy az elmúlt napokban sokszor kifejtettem, a biztonság nem csak a drónokból, vadászgépekből és rakétákból származik. Ez a klímavédelemből is fakad. A természetvédelemből is fakad, ami szintén elengedhetetlen az élelmezésünkhöz, a mentális jólétünkhöz, mindenhez. Remélem, hogy ezek a kérdések a következő hetekben és hónapokban újra napirendre kerülnek a politikában

– emelte ki a szakember. 

A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!

Ne maradjon le az ORIGO cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre!