Donald Trump amerikai elnök kedden jelentette be, hogy az Egyesült Államokba importált generikus gyógyszerek két évig még vámmentesen érkezhetnek az országba, ezt követően azonban drasztikus emelés következik:

• 2028 augusztusától 100 százalékos,
• egy évvel később pedig már 200 százalékos vám terhelné ezeket a készítményeket.

A két évig tartó, 0 százalékos átmeneti időszak célja, hogy a gyártók amerikai termelés kiépítésére használják fel az időt, effektíve ultimátumot adva az amerikai beruházások bebetonozására.

A bejelentés persze alapvető kérdéseket vet fel a még július végén megkötött Turnberry-megállapodással kapcsolatban is. Az EU és az Egyesült Államok közötti egyezségben a gyógyszerekre is vonatkozó 15 százalékos vámplafon lenne érvényes, azt rögzítve, hogy a felek megvizsgálják egyes stratégiai gyógyszeripari termékek kedvezményes, akár nulla százalékos vámtételének lehetőségét.

Trump mostani bejelentése sokadjára megy szembe az EU-val közösen kiadott politikai alkuval, bár az unió részéről sem garantálja semmi, hogy tudja magát tartani az irreálisan nagy energia- és beruházási vállalásokhoz. Sőt, még az amerikai termékekre vonatkozó vámkedvezmények bevezetését is addig húzták, amíg nem biztosítottak számtalan jogi alapot azok felfüggesztésére.

A első bizottsági reakciók alapján az EU úgy véli az újabb fenyegetéstől mentesek ez európai beszállítók a 15 százalékos vámplafon miatt, azonban, ha Trumpnak más az elképzelése, az új tarifa elsősorban azokat a vállalatokat érintheti érzékenyen, amelyek jelentős generikus gyógyszerexportot bonyolítanak az amerikai piacra. Ide tartozik többek között a svájci Sandoz, a német Stada, a cseh Zentiva, a szlovén Krka és az izraeli Teva európai gyártóbázisai.

A magyar Richter esetében a közvetlen hatás várhatóan mérsékeltebb lehet, mivel az Egyesült Államok nem tartozik a társaság legfontosabb generikus exportpiacai közé. A cég jellemzően helyi partnereken keresztül van jelen USA-ban, így a vámfenyegetések eddig sem érintették különösebben.

Kényszerű verseny

A Trump-adminisztráció célja persze itt sem elsősorban a vámbevételek növelése, hanem a gyártókapacitások Egyesült Államokba telepítése. A Fehér Ház arra számít, hogy a vállalatok még 2028 előtt amerikai üzemeket építenek vagy bővítenek, így elkerülhetik a későbbi 100, illetve 200 százalékos vámokat. Ez az elképzelés az autóiparban, a félvezetőknél és más stratégiai ágazatokban is működött, ahol

Kína az egységes Nyugatnak is komoly kihívást jelent, nemhogy egy olyan euroatlanti blokkban, ahol az amerikai elnök az európai szövetségeseit is le akarja nyomni.

Ebben a helyzetben azonban az Ursula von der Leyen vezette Európai Bizottságon is jelentős nyomás van, amely épp az európai versenyképesség egyik lehetséges mentőövének, a Biotech Actnek az előkészítésén dolgozik.

Ahogy arról a Portfolio is beszámolt, a törvénycsomag célja az lenne, hogy az Európában megszülető kutatási eredményekből az unióban jöjjenek létre sikeres biotechnológiai vállalkozások és gyártókapacitások, míg a Critical Medicines Act (CMA) a stratégiai jelentőségű gyógyszerek és hatóanyagok európai előállítását ösztönözné, csökkentve a külső beszállítóktól való függőséget.

Mindkét kezdeményezés arra reagál, hogy az elmúlt években számos gyógyszeripari beruházás az Egyesült Államokba vagy Ázsiába vándorolt.

Kockázat minimalizálás

Trump mostani intézkedéseinek jogalapját továbbra is az amerikai kereskedelmi törvény úgynevezett Section 232 rendelkezése adja, amely nemzetbiztonsági indokkal teszi lehetővé importvámok kivetését.

Ezek a vámok az elmúlt évek tapasztalatai alapján tartósabbnak bizonyultak, mint a Legfelsőbb Bíróság által törvénytelennek ítélt „viszonossági vámok”, amelyekkel önkényes tarifakulcsokat állíthatott be országonként, ugyanakkor a 232-es vámok sem tekinthetők megváltoztathatatlannak. Egy későbbi adminisztráció – különösen, ha az nem Trump hagyatékából nő ki – politikai döntéssel vagy bírósági eljárások eredményeként is felülvizsgálhatja őket, hiszen a nemzetbiztonsági kockázat fogalmát itt eléggé tágan értelmezte a jelenlegi amerikai vezetés.

A vállalatoknak effektíve el kell dönteniük, hogy újabb amerikai gyártókapacitások kiépítésével próbálják biztosítani hozzáférésüket a világ legnagyobb gyógyszerpiacához, vagy inkább az Európai Unió kiszámíthatóbb szabályozási környezetére építenek.

Utóbbi mellett szól a jogbiztonság, ugyanakkor az európai iparpolitika gyakran lassabban reagál, és nehezebben születnek meg azok a politikai kompromisszumok, amelyek egy-egy stratégiai ágazat versenyképességét érdemben javíthatnák.

Ebből a szempontból Trump stratégiája akkor is elérheti célját, ha az eddigi vám- és egyéb intézkedései gazdasági mérlege összességében meglehetősen vitatott.

Rövid és középtávon ezért várhatóan fokozatos készletfelhalmozás indulhat meg az amerikai piacon, különösen a 2028-as határidő közeledtével, de eközben a gyártóknak el kell köteleződniük beruházási döntéseik mellett. Hosszabb távon azonban az is kérdés marad, hogy fenntartható-e egy olyan vámpolitika, amely esetleg nélkülözhetetlen gyógyszerek kínálatát is veszélyezteti.

• Ha az érintett vállalatok készítményeik vagy hatóanyagaik valóban nehezen/költségesen helyettesíthetők amerikai gyártással, akkor egy későbbi adminisztrációra várhat a vámrendszer felülvizsgálata annak érdekében, hogy ne sérüljön az amerikai betegek gyógyszerellátása.
• A cégek szempontjából emellett kézzelfogható válasz lehet a diverzifikáció, de ebben az esetben is el kell dönteni, hogy melyik kontinensen összpontosuljanak jobban beruházásaik. Az ezzel kapcsolatos döntéssel nyilván megéri addig várni, ameddig még el tudják kerülni a fenyegető vámintézkedések által jelentett csapdahelyzetet.

Az innovációs környezet megteremtésére irányuló Biotech Actről a legoptimistább becslések szerint is csak jövő év elején születhet megállapodás, a preferenciális állami támogatásokat ígérő CMA-t azonban már csak formálisan kell elfogadni, így

ennek gyakorlati működése nagyban befolyásolhatja a gyógyszeripari szereplők választott stratégiáját.

Címlapkép forrása: EU