Jean-Charles Putzolu / Somogyi Viktória – Vatikán

A francia egyház sajnálatát fejezte ki július 15-én, szerdán, miután a Nemzetgyűlés véglegesen jóváhagyta az asszisztált öngyilkossághoz való jogról szóló törvényt. Szomorúságukat fejezték ki a döntés miatt, amely szakít a gondoskodás hosszú hagyományával és azzal a hivatással, hogy enyhítse a szenvedést, és minden embert élete természetes végéig elkísérjen. A püspökök emlékeztettek az elmúlt négy évben a témáról folytatott párbeszédben való részvételükre, és hangsúlyozták az egyház évszázados tapasztalatát a betegek és családjaik kísérésében. A főpásztorok szerint e jogszabály hatásai megváltoztatják a kiszolgáltatottsághoz, az öregséghez, a fogyatékossághoz és a betegséghez való viszonyt. A francia püspöki kar azonban nem adja fel: „A történetnek még nincs vége” – mondják. „Számos jogi út továbbra is nyitva áll” – mondta Mathieu Rougé, Nanterre püspöke és a Francia Püspöki Konferencia (CEF) szóvivője az életvégi kérdésekben a vatikáni médiának.

Püspök úr, ami az új törvényben foglalt lelkiismereti záradékot illeti, hogyan működik a katolikus intézmények esetében?

A törvény, a jóváhagyott formájában, tartalmaz egy lelkiismereti alapú tiltakozási záradékot az orvosok számára. Sajnálatos azonban, hogy nem tartalmaz lelkiismereti alapú tiltakozási záradékot a gyógyszerészek számára, akik az otthoni asszisztált öngyilkosság esetén kénytelenek lesznek a halálos anyag őrzőiként eljárni. Továbbá a legaggasztóbb szempont az asszisztált öngyilkosság engedélyezésén túl az, hogy azok az intézmények – amelyek etikai törvényei vagy vallástörténete elítéli az eutanázia gyakorlatát – kötelesek lesznek azt biztosítani. Ez nem lelkiismereti alapú tiltakozási záradék, mert a lelkiismeret személyes ügy. Ez intézményi követelmény.

E tekintetben a kormány bizonyos biztosítékokat adott a francia püspöki karnak, amelyeket még nem tartott be. Ez nagy aggodalomra ad okot a szerzetesrendek és a szerzetesi eredetű intézmények körében. Különösen a Szegények Kisnővéreire gondolok, de a Villanovai Szent Tamás, a katolikus szülészeti kórházak védőszentjéről elnevezett nővérekre is. Vannak olyan intézmények is, mint a párizsi Jeanne Garnier (Franciaország és Európa legnagyobb és legelismertebb palliatív gondozási központja – a szerk). Remélhetőleg az elkövetkező hetekben a különféle jogi fellebbezések egy intézményi záradékhoz vezetnek, hogy azok az intézmények, amelyek története, jelenlegi helyzete vagy etikai chartája elítéli az asszisztált öngyilkosságot, kitarthassanak küldetésük és etikájuk mellett.

Milyen hangja lehet ma a francia egyháznak?

Július 15-én a Püspöki Konferencia közzétett egy, az elnök és két alelnök által aláírt nyilatkozatot, amelyben a püspökök szomorúságukat és aggodalmukat fejezték ki. Az ilyen típusú törvény nem tudja teljes mértékben kezelni a testvériségre, a társadalmi életre és a kritériumok fokozatos bővülésére vonatkozó következményeket. Ezért nagyfokú éberségre van szükség. Most a továbblépésről van szó, különösen az intézmények tényleges szabadságának biztosításával, etikai kódexük tiszteletben tartásával, valamint az említett összes fellebbezés ösztönzésével és szoros nyomon követésével.

Vannak emberek, akik magányosak, gyengék és kiszolgáltatottak, elszigeteltek és nem tudnak támogatásra találni. Az emberi élet alapvető kérdésével szembesülve ezek az emberek egyedül találják magukat, amikor életük végét eldöntő választás elé kerülnek: élni vagy meghalni...

A keresztények válasza egy ilyen törvény elfogadására nemcsak az erkölcsi elutasítás, hanem az elkötelezettség igénye is. Ezért a szerda este közzétett nyilatkozatunkban és a törvényről szóló szavazás előtt néhányunk által kifejtett különböző álláspontokban arra buzdítottuk a keresztényeket, hogy egyre inkább kötelezzék el magukat a törékeny, a magányos és a bizonytalan körülmények között élő emberek mellett. Elsősorban az aktív testvériség révén fogunk válaszolni az életük kioltásának vágyára, amely néha átjárja a súlyos nehézségekkel és nagy elszigeteltséggel küzdő emberek szívét. Válaszunk nemcsak erkölcsi jellegű, hanem alapvetően testvéri elkötelezettség. Pontosan ezt akarjuk kifejezni... Bárcsak Franciaország keresztényei, a törvényen túl – amely soha nem más, mint törvény – egyre inkább elköteleznék magukat a testvériség útján. Ez teszi lehetővé számunkra, hogy megakadályozzuk, hogy a kiprovokált halál aránytalanul nagy szerephez jusson hazánkban.

Két hónap múlva Franciaországba látogat XIV. Leó pápa. Mit várnak tőle ebben a témában?

Biztos vagyok benne, hogy a pápának nagyon fontos mondanivalója lesz számunkra sok területen, különösen ebben a témában. Nemrégiben erőteljesen nyilatkozott Rómában, de Spanyolországban is. Gyakran idéztem a Magnifica humanitas kezdetű enciklika egy nagyon meghatározó részletét, amelyben a Szentatya kijelenti, hogy az első jog, amely minden más jog feltétele, az élethez való jog, és hogy amikor az eutanáziát legalizálják, ezt a jogot jelentősen aláássák. Gondolok a Szentszék 2020-as Samaritanus Bonus nyilatkozatára is, amely egy nagyon fontos szöveg ebben a témában. Biztos vagyok benne, hogy a pápának fontos mondanivalója lesz mind a keresztényekhez, hogy segítse őket jobban elköteleződni a kiszolgáltatott emberek mellett, mind pedig a társadalmunk egészéhez. Természetesen jobban örültünk volna, ha egy kedvezőbb törvényhozási kontextusban tudjuk fogadni őt, de szavai, ebben a kérdésben, mint sok másban, felbecsülhetetlen értékűek lesznek számunkra, és nagyon várjuk azokat – mondta interjúja végén Mathieu Rougé, Nanterre püspöke és a Francia Püspöki Konferencia (CEF) szóvivője.

„Minden emberi életet el kell ismerni és védeni kell a fogantatástól a természetes halálig, bármilyen körülmények között is él” – fogalmazott XIV. Leó júliusi imaszándékában. Arra hívja az Egyházat, hogy imádkozzon az élet tiszteletben tartásáért. Videójában a pápa Isten bocsánatát kéri a közönnyel szemben. Szavai különösen erőteljesen visszhangoznak Franciaország számára egy kritikus időszakban, amikor július 15-én a Nemzetgyűlés az asszisztált öngyilkosságról szóló törvényjavaslatot megszavazta.

A francia egyház többször is arra sürgette a megválasztott képviselőket, hogy lelkiismeretesen és felelősségteljesen cselekedjenek, és arra kérte őket, hogy kerüljék az olyan ideológiai döntéseket, amelyek antropológiai változásokat indíthatnak el és gyengíthetik a társadalmat.

A Pápai Életvédő Akadémia is aggódalmát fejezte ki a szavazás miatt és hangsúlyozta, hogy ellenzi az eutanázia minden formáját. Andrea Ciucci atya, az intézmény kancellárja rámutatott: „Segíteni kell az embereknek teljes mértékben megélni a halál pillanatát”.