Vágólapra másolva!

Hobo a Medvevára hangoskönyvvel időutazásra hívja közönségét, a Mesél az erdő koncerten pedig a Vadászat és a Medvevára világát kapcsolja össze. Ahogy a koncertre hívó soraiban írta: „Adódott a lehetőség a Budapest Parkban, hogy megteremtsek egy olyan világot, amelyben a valóság mesének tűnhet. Ehhez pedig felhasználok bábszínészt, táncos bohócot, élőképet, vetítést, vásári kikiáltót, idomított medvét – ez vajon ki lehet? – és egy ezeréves vasorrú bábát. Megjelenítjük majd Furfangos Nyesztyerkát, a Bolondot, a tisztelendő Hordó apátot, Robin Hoodot, Csapajevet, nyulat, farkast, tigrist, lotyókat, lókupecet.”

– Hamarosan megjelenik a Medvevára hangoskönyv, amelyet dedikálni is fog július 21-én, 16 órától Budapesten, a Polo Pubban. Mit kap kézhez a közönség?

– Ez egy összefüggő mű, amit a Nemzeti Színházban is játszom. Hangoskönyv formájában jelenik meg, tizenhét dallal. Az egész egy időutazás: a jelenben kezdődik az első számú krónikás belépőjével, majd elindul egy élő utazás a lovagvárak korába.

A történet arról szól, hogy milyenek voltak az emberek és vajon jobb volt-e az életük. A krónikás végigjárja az utat, majd visszatér a jelenbe.

Az első és az utolsó dal a jelenben játszódik, a többi a lovagkorban. Megjelennek az akkori szokások, ünnepek, vallás és a lovagkor szereplői: az arisztokrácia, a herceg, a papok, a parasztság, a koldus és a lotyó. Megjelenik a vár ura, a herceg, a hozzá érkező vendégek, alabárdosok, szolgálók, cselédek. Egy egész világ elevenedik meg.Van tömlöc, tavaszünnepség, húsvéti szertartás, táncoló emberek a falu közepén. A krónikás beszámol arról, mit látott abban a korban, és felteszi a kérdést: vajon jobb volt-e akkor, mint most?

– Kinek ajánlja a Medvevárát?

– Soha, senkinek nem ajánlok semmit. 

Amit én csinálok, annak nincs célközönsége. Bárkinek szól, aki fogékony rá.

Az én közönségem hozzászokott ahhoz, hogy ha megjelenik egy lemez vagy egy könyv, megveszi és felteszi a polcra. Én is ilyen vagyok a Rolling Stones-szal. Le lehet tölteni, de engem az nem érdekel, meg akarom venni a CD-t, hogy odarakjam a többi háromszáz Rolling Stones-kiadvány mellé. A közönség elvárja, hogy új művekkel álljak elő. Nekem pedig a következő két évem is tele van ötletekkel. Az egyik dolog nyereséges, a másik veszteséges, de a végeredmény az érdekes.

– A hangoskönyv különlegessége, hogy a színházi előadás fotói is helyet kaptak benne.

– Szerencsénk volt, mert az előadás előbb készült el, mint a kiadvány, így a lányom fotói bekerülhettek a könyvbe.

– Mit láthat majd a közönség a Mesél az erdő koncerten?

– Huszonkét dal lesz, amelyek nagy része a Vadászat album dalai. A Vadászat is kitalált mese, ahogy a Medvevára is. Ezért olyan dalok, mint a Mesél az erdő vagy a Hajtók dala tökéletesen illenek a Medvevára történetébe is. A két világ összeforr a keretjátékkal, a szereplőkkel és a vizuális háttérrel. A Medvevára előadásban Majoros Ági bábszínész és Cserháti Gergő táncos bohóc játszik velem, együtt lépünk fel a Budapest Parkban is. A zenekar élőben játszik, közben egy nagyon erős vizuális háttér kíséri a koncertet. Címe a Mesél az erdő, de a nagyközönség előtt itt hangzanak el először a Medvevára dalai. A Vadászat lemezen is vannak nagyon kemény dalok, meg ebben is, de az egész egy időutazás.

– Miért vonzza ennyire a mese világa?

– Mert az ember szabadjára engedheti a fantáziáját. Rengeteg keserű dalom van, amelyek abból születtek, amit végigéltem a Kádár-korszaktól mostanáig. Azok nem meseszerűek, hanem kemények, vadak vagy pimaszak. De nagyon jó, amikor az ember elmerülhet a mesékben.

– A közéleti dalai ma is kísértetiesen aktuálisak.

– Ez a baj, egy csomó minden visszaköszön.

Nincsenek profetikus hajlamaim, de rossz érzés, hogy amit negyven éve megírtam, ma is érvényes.

Nem a dicsőség langyos pocsolyájában fetrengek, hogy lám, megmondtam előre. Kinek van kedve ilyesmit mondani, ha közben megvalósul? Az, hogy az emberek elfogadják a dalaimat, fontos, de az, hogy még mindig aktuálisak, ez engem nem vigasztal. Nem az számít, amit írok, hanem az, amit megélünk ebben az országban.

– A dalai segítenek az embereknek feldolgozni a történteket.

– Ha mást nem tudok tenni, akkor legalább ezzel segítek, hogy elviseljék.

– Sokáig ellenállt a meselemez ötletének. Mi változott?

– Sokszor kerestek azzal, hogy csináljak meselemezt. Most adódott ez a lehetőség a Budapest Parkban, hogy megteremtsek egy olyan világot, amelyben a valóság mesének tűnhet. Ehhez pedig felhasználok bábszínészt, táncos bohócot, élőképet, vetítést, vásári kikiáltót, idomított medvét, egy ezeréves vasorrú bábát és csinálok egy olyan koncertet, amiben összeszedem azokat a dalaimat, amelyek valamennyire meseszerűnek nevezhetők. A kedvenc mesém egyébként a Piroska és a farkas, de azt inkább hagyjuk, mert nekem mindig vannak sötétebb háttérgondolataim. Egyszer felkértek a Művészetek Völgyében, hogy meséljek a gyerekeknek. Odamentem a mesetérre és százötven ember ült ott, abból tíz gyerek, a többi mind felnőtt.

– Mit mesélt nekik?

– Nem emlékszem. Az egész átment szégyen és gyalázat irányába. Pszichológiai elemzést tartottam például arról, hogyan tudta megenni a farkas a nagymamát, amikor háromszor nagyobb volt nála. A felnőttek szakadtak a nevetéstől.

– Könnyebb ma szimbólumokban, mesékben beszélni a világról, mint negyven éve?

– Nem tudom összehasonlítani. Én mindig ezt csináltam. Akkor sem játszották a rádiók a számaimat és most sem. Az érdekel, hogy az emberek ennyi év után is eljönnek a koncertjeimre. Tavaly százharminchét előadásom volt, idén már túl vagyok a hatvanon. Ez bőven elég. Nem akarok versenyezni senkivel. Amit én csinálok, az egy szélsőséges dolog.

– Milyen tervei vannak most? Tudom, hogy mindig bujkál valami újabb ötlet a gondolataiban.

– Fején találta a szöget. Arcpirító kérdéseket tesz föl, de most mit csináljak? Az van, hogy egyrészt írok egy könyvet A zene szült engem címmel. Ez egy teljesen szubjektív, anekdotikus utazás 1945-től napjainkig: a nagymamám népdalaitól a Rákosi-korszakon, a csasztuskákon, az operetten, a táncdalfesztiválon át a Rolling Stones-ig, Bob Dylanig, a bluesig és a saját zenémig. Készül egy új hangoskönyv is ebből, amelyben gyerekkori kuplékat is énekelek majd. Emellett írtam egy darabot a Nemzeti Színháznak a politikai rendőrség rólam vezetett dokumentumai alapján, a betiltott dalaimmal együtt. Szeretném végre bemutatni a Covid miatt félbeszakadt Rejtő Dekameront is, kamaraszínházi formában. Tavaly alapítottam a Budapest Blues Bandet, velük is dolgozunk együtt. És készül egy Shakespeare-paródia.

– Úgy tűnik, kifogyhatatlan az ötletekből.

– Nem tudom a fantáziámat kondicionálni. Alkotok, nem áll az utamba senki, csak az emberekhez és a hazámhoz tartozom.

A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!

Ne maradjon le az ORIGO cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre!