Az Ozempic és rokonai már rég nem egyszerű fogyasztószerek. A legújabb kutatások szerint az agy jutalmazó rendszerére is hatással lehetnek, és lehalkíthatják a „kell még egy” késztetést – legyen szó süteményről, cigarettáról vagy egy újabb pohár italról. Ha százmilliók kezdenek olyan gyógyszert szedni, amely nemcsak az étvágyukat, hanem a vágyaikat is visszafogja, abba egész iparágak remeghetnek bele.

A szerző részvényelemző.

Az Ozempic és társainak története kezd egy túlírt hollywoodi forgatókönyvre hasonlítani. A GLP-1-gyógyszereket eredetileg arra tervezték, hogy segítsenek szabályozni a cukorbetegek vércukorszintjét. Aztán kiderült, hogy jelentős fogyást is előidézhetnek, csökkentik a szív- és érrendszeri kockázatokat, védhetik a vesét, javíthatják az alvási apnoét és a zsírmájat. Ma már gyulladásos és autoimmun betegségek terén is vizsgálják őket. 

Mintha a gyógyszeripar talált volna egy univerzális távirányítót az emberi anyagcseréhez – és most fedezné fel rajta sorban az új gombokat. A legújabb felirat: vágycsökkentés.

A GLP-1-es gyógyszerek és azok hatóanyaga, a szemaglutid a jóllakottság szabályozásában is szerepet játszó hormon hatását utánozva érik el hatását. Lassítják a gyomor kiürülését, fokozzák a jóllakottság érzését, és az agy jutalmazó rendszerére is kihatnak. Nem feltétlenül azt érik el, hogy valami ne essen jól, inkább a „kell még egy” késztetés hangerejét csavarhatják le – legyen szó süteményről, cigarettáról vagy egy újabb pohár italról.