A kozmetikumok összetevőinek listáján olyan anyagokkal is találkozhatunk, amelyek használatát egészségügyi aggályok miatt korlátozták, mégsem tiltották be teljesen. Öt olyan összetevőt mutatunk, amelyeknél különösen fontos lehet, milyen mennyiségben és milyen termékben használják őket.

Ha egy kozmetikai összetevőről kiderül, hogy bizonyos körülmények között káros hatása lehet, logikusnak tűnhet a kérdés: miért kerülhet még mindig arckrémbe, samponba, fogkrémbe vagy púderbe?

A hatóságok különbséget tesznek a veszély és a kockázat között. Egy anyag veszélyes tulajdonsága önmagában még nem dönti el, hogy egy adott kozmetikum használata mekkora kockázatot jelent. Számít többek között a koncentráció, az expozíció mértéke, az alkalmazás helye és módja, valamint az is, hogy a készítményt leöblítjük-e, vagy hosszú ideig a bőrünkön marad.

Az Európai Unió ezért számos kozmetikai összetevőt nem tilt, hanem meghatározza, milyen termékben, milyen koncentrációban és milyen feltételekkel használható. Akadnak azonban közöttük olyanok is, amelyek biztonságosságát újabb tudományos eredmények miatt időről időre ismét értékelik.

Talkum

A talkum – az összetevők között Talc néven találhatjuk meg – természetes ásványi anyag, amelyet nedvességmegkötő és csomósodást gátló tulajdonságai miatt régóta alkalmaznak többek között púderekben és sminktermékekben.

Az anyag megítélése az utóbbi években a figyelem középpontjába került. A WHO Nemzetközi Rákkutatási Ügynöksége (IARC) 2024-ben a talkumot a valószínűleg rákkeltő az emberre kategóriába, vagyis a 2A csoportba sorolta. A döntés hátterében az emberek esetében a petefészekrákra vonatkozó korlátozott bizonyíték, az állatkísérletekből származó elegendő bizonyíték, valamint erős mechanisztikus bizonyíték állt.

A besorolás ugyanakkor nem jelenti azt, hogy bizonyított lenne: a talkumtartalmú púder használata mindenkinél biztosan rákot okoz. Azt viszont igen, hogy a rendelkezésre álló tudományos bizonyítékok alapján a talkum rákkeltő hatásának lehetőségét komolyan kell venni. Az IARC veszélyt azonosít, vagyis azt vizsgálja, hogy egy anyag képes lehet-e daganatos betegséget előidézni, nem pedig azt, hogy egy meghatározott módon és mennyiségben használt termék mekkora egyéni kockázatot jelent.

Az értékelésben szereplő humán vizsgálatokban többször találtak összefüggést a gáttájékon alkalmazott testpúderek használata és a petefészekrák előfordulása között, de az eredmények értelmezését több bizonytalanság is nehezíti. Bár az IARC értékelése a talkumra – nem pedig az azbesztre – vonatkozott, a korábbi expozícióknál az azbesztszennyeződést sem lehetett minden esetben teljes bizonyossággal kizárni.

Talkum használatakor az óvatosság indokolható. Mivel számos kozmetikumból könnyen találhatunk talkummentes változatot, aki szeretné csökkenteni a lehetséges kockázatot, választhat ilyen terméket, különösen a könnyen belélegezhető porok helyett - a talkumpor belégzése ugyanis szintén expozíciós út, bár az azbesztmentes talkum belégzése és a tüdőrák közötti kapcsolatot a jelenlegi bizonyítékok nem támasztják egyértelműen alá.

Triklozán

A triklozán antibakteriális hatású anyag, amelyet tartósítószerként alkalmazhatnak bizonyos kozmetikumokban. Az elmúlt években többek között lehetséges hormonrendszeri hatásai miatt került a kutatók és a szabályozó hatóságok figyelmének középpontjába.

Az Európai Unió fogyasztóvédelmi tudományos bizottsága, az SCCS a rendelkezésre álló adatok – köztük a lehetséges endokrin hatások – alapján értékelte a biztonságosságát, az uniós szabályozás pedig meghatározza, milyen termékekben és milyen koncentrációban alkalmazható.

Jelenleg legfeljebb 0,3 százalékos koncentrációban kerülhet többek között fogkrémekbe, kéz- és testszappanokba, tusfürdőkbe, nem spray formájú dezodorokba, arcpúderekbe és korrektorokba, illetve bizonyos körömápolási termékekbe. Szájvízben nem engedélyezett, és három év alatti gyermekek számára készült fogkrémben sem használható.

A szabályozás egyik fontos oka, hogy nem feltétlenül csak egyetlen kozmetikum használatát kell figyelembe venni. Ha több, ugyanazt az összetevőt tartalmazó terméket használunk, az összesített expozíció is számíthat.

Butilparabén

A parabéneket tartósítószerként használják. Feladatuk, hogy megakadályozzák a mikroorganizmusok elszaporodását és ezzel a kozmetikum idő előtti megromlását. Nem minden parabén megítélése azonos. A butilparabén azért került különösen a figyelem középpontjába, mert lehetséges hormonális hatásai miatt többször is újraértékelték a biztonságosságát.

Az SCCS 2023-as értékelése szerint a butilparabén legfeljebb 0,14 százalékos koncentrációban – savban kifejezve – biztonságosan alkalmazható tartósítószerként kozmetikumokban. A bizottság ugyanakkor jelezte, hogy a gyermekekre vonatkozó megfelelő expozíciós adatok hiányában ebben a korcsoportban nem lehet minden biztonsági aggályt kizárni.

A kérdést ezért később külön is megvizsgálták. A 2025-ben elfogadott új SCCS-vélemény szerint a 0,14 százalékos koncentráció több különböző butilparabént tartalmazó kozmetikum együttes használata esetén nem tekinthető biztonságosnak a vizsgált, tíz év alatti gyermekcsoportokban. Egy-egy termékkategória önálló használatát – a testápoló kivételével – ugyanakkor ezen a koncentráción is biztonságosnak ítélték.

Ez különösen jól mutatja, miért nem mindig elegendő azt kérdezni, hogy egy összetevőből mennyi van egyetlen termékben. Az is számíthat, hogy a nap folyamán hány különböző kozmetikumból találkozunk vele.

Metilizotiazolinon

A Methylisothiazolinone, röviden MI szintén tartósítószer. Hatékonyan akadályozza meg a mikroorganizmusok elszaporodását, ugyanakkor erős bőrszenzibilizáló tulajdonsága miatt allergiás kontakt dermatitiszt válthat ki.

Éppen ezért az EU jelentősen megszigorította használatát. Metilizotiazolinon ma már csak leöblítendő kozmetikai termékekben alkalmazható, legfeljebb 0,0015 százalékos, azaz 15 ppm koncentrációban.

Samponban, tusfürdőben és más leöblítendő készítményekben a meghatározott határérték alatt továbbra is engedélyezett.

Akinek korábban metilizotiazolinon okozta kontaktallergiát állapítottak meg, annak a szabályosan forgalmazott termékek esetében is kerülnie kell az összetevőt.

Formaldehidet felszabadító tartósítószerek

Bizonyos kozmetikai tartósítószerekből a termékben kis mennyiségű formaldehid szabadulhat fel. Ezeket az anyagokat azért alkalmazzák, hogy megakadályozzák a baktériumok és gombák elszaporodását, a felszabaduló formaldehid azonban többek között azért jelenthet problémát, mert az arra érzékenyeknél allergiás kontakt dermatitiszt válthat ki.

Az EU ezért a formaldehidet felszabadító tartósítószereket tartalmazó kozmetikumok címkézését is megszigorította. Ha a kész termékben felszabaduló formaldehid teljes koncentrációja meghaladja a 0,001 százalékot, vagyis 10 ppm-et, a terméket „formaldehidet szabadít fel” figyelmeztetéssel kell ellátni.

A korábbi címkézési küszöb ennél ötvenszer magasabb, 0,05 százalék, azaz 500 ppm volt. Az SCCS azonban arra jutott, hogy ez nem nyújtott megfelelő védelmet a formaldehidre érzékeny fogyasztóknak, ezért javasolta a határérték jelentős csökkentését.

A figyelmeztetés különösen azok számára fontos, akik már érzékenyek a formaldehidre, hiszen náluk kisebb mennyiségű expozíció is allergiás bőrtüneteket idézhet elő.

Kerülnünk kell ezeket az összetevőket?

Az öt összetevőt nem érdemes egyformán megítélni. Az, hogy egy kozmetikai összetevő használatát az Európai Unió korlátozza, önmagában nem jelenti azt, hogy az engedélyezett koncentrációban alkalmazott termék veszélyes. A korlátozások (és nem tiltások) célja éppen az, hogy meghatározzák azokat a felhasználási módokat és mennyiségeket, amelyek mellett a rendelkezésre álló tudományos adatok alapján a kockázat elfogadható.

A metilizotiazolinon esetében például elsősorban a kontaktallergia jelenti a problémát: aki érzékennyé vált rá, annak kerülnie kell, mások számára viszont az uniós előírásoknak megfelelő, leöblítendő termék használata nem tekinthető automatikusan veszélyesnek. A butilparabénnél és a triklozánnál ugyancsak sokat számít a koncentráció, a felhasználás módja és az, hogy összesen mekkora mennyiségnek vagyunk kitéve.

A talkum esetében azonban indokolt lehet a nagyobb óvatosság. Az IARC 2024-ben a talkumot a „valószínűleg rákkeltő az emberre” kategóriába sorolta. Ez nem bizonyítja, hogy egy talkumtartalmú púder vagy más kozmetikum használata biztosan rákot okoz, a besorolás ugyanakkor olyan tudományos jelzés, amelyet nem érdemes figyelmen kívül hagyni. Mivel számos kozmetikumból könnyen találhatunk talkummentes változatot, aki szeretné a lehetséges kockázatot a lehető legkisebbre csökkenteni, dönthet úgy, hogy inkább ilyen terméket választ. Indokolt kerülni a talkumport olyan használat során is, amelynél könnyen belélegezhető.

A formaldehidet felszabadító tartósítószereknél szintén lehet jelentősége az egyéni érzékenységnek, ezért formaldehid-allergia esetén különösen fontos az összetevők és a figyelmeztetések ellenőrzése.

Jolis Carmen 2024 óta dolgozik újságíróként és szerkesztőként a Femina szépség- és divatrovataiban, munkája során pedig fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy a szépségápolás kéz a kézben jár az egészség megőrzésével, ezért kiemelt figyelmet fordít a tudatos termékválasztást segítő, hiteles tájékoztatásra.

Források:

• IARC/WHO – Talc and Acrylonitrile, IARC Monographs Volume 136.
• European Commission, Scientific Committee on Consumer Safety (SCCS).
• EUR-Lex – Regulation (EC) No 1223/2009 on cosmetic products

Állítsd be, hogy a Weborvos az elsők között legyen a Google-találatokban! Megosztom Elküldöm

Kövess minket!

facebook kozmetika - kozmetológia veszély

Kapcsolódó cikkek