Vágólapra másolva!

A fénnyel aktiválható molekulák olyan szembetegségek kezelését célozzák, amelyekben kóros érképződés indul el a szemfenéken. Ilyen érburjánzás jellemzi az időskori makuladegeneráció nedves formáját, amely a sárgafoltot, az éleslátás helyét károsítja. Kóros érképződés a cukorbetegséghez kapcsolódó retinakárosodás, a diabéteszes retinopátia előrehaladott, úgynevezett proliferatív szakaszában is megjelenhet. A fejlesztés az érburjánzással járó esetekben kínálhatna új kezelési lehetőséget.

A szem fényérzékeny rétegének, a retinának nagy az oxigénigénye. A kóros érképződést többféle folyamat, köztük a retina oxigénhiánya is elősegítheti. A rendellenes erekből folyadék szivároghat a környező szövetekbe, ami vizenyőt, más néven ödémát idézhet elő. Ez rontja a látást, és kezelés nélkül súlyos látásromláshoz vezethet.

A kóros érképződés kezelésének manapság a leggyakoribb módja a szem üvegtestébe adott injekció, melyet hazánkban is több tízezer beteg kap rendszeresen. Dr. Kovács Krisztián András az Origónak elmondta, hogy már az első néhány kezelés visszaszoríthatja az érburjánzást és az ödémát, így a beteg látása javulhat. A látásélesség változását betűtáblás vizsgálattal követik nyomon. 

A javulás fenntartásához azonban a betegeknek 2-3 havonta ismételt injekciókra van szükségük, amelyek pontos gyakoriságát az alkalmazott készítmény és a páciens állapota határozza meg.

A kezelés elhagyása után a betegség ismét fellángolhat, és a látás romolhat.

Bár ritkán, de a beavatkozásnak súlyos szövődményei is lehetnek. Steril körülmények között végzett kezelésnél sem zárható ki teljesen, hogy kórokozó jusson a szembe, és súlyos szemen belüli fertőzést okozzon. Az injekció után emelkedhet a szemnyomás, és ritkán akár retinaleválás is előfordulhat.

A rendszeres szakorvosi ellátás költséges, és a betegek egy része nehezen viseli a kezelést. A kutató tapasztalatai szerint vannak, akik a szembe adott injekciótól való félelem miatt nem vállalják a terápiát.

„A kockázatok, a magas költségek és a kezelés nehéz elfogadása mind arra ösztönöztek minket, hogy egy új, jobb megoldást keressünk”

 – hangsúlyozta a kutató, akit a koncepcióért idén Semmelweis Innovációs Díjjal tüntettek ki.

A 2021-ben született ötlet a szem egyik alapvető tulajdonságára épül: a szem optikai rendszere a retinára vetíti a beérkező fényt.

A kutatók olyan, szájon át szedhető gyógyszert fejlesztenek, amelynek terápiás hatását a fény segítségével összpontosítanák a szemben.

A vizsgált vegyületek úgynevezett tirozin-kináz-gátlók, amelyek a sejtek szaporodását és az érképződést szabályozó folyamatokat fékezik. A fő kihívás az, hogyan mérsékeljék a szervezet többi részében jelentkező nem kívánt hatásokat. Dr. Kovács Krisztián András és csapata a NeoVasculoStop nemzetközi konzorciummal együttműködve ezért egy fényre aktiválódó kémiai csoporttal módosította a molekulákat. A hatóanyag kezdetben visszafordítható módon kötődik a célpontjához, egy sejtműködést szabályozó ún. tirozin-kináz típusú receptorhoz. Fény hatására azonban tartós, úgynevezett kovalens kötés alakulhat ki közöttük, ami a receptor tartósabb gátlását teszi lehetővé. Ezzel visszaszorítható a nem kívánt érképződés.

Az elképzelés szerint a szembe jutó fény helyben segítené elő ezt a tartós kötődést. A fénytől elzárt szervekben, például a májban ez a fény által kiváltott folyamat nem menne végbe. A kutatók reményei szerint így csökkenhetne a szervezet más részein jelentkező mellékhatások kockázata. Hogy a megoldás embereknél mennyire biztonságos és hatásos, azt a klinikai vizsgálatok fogják tisztázni.

Összesen mintegy huszonöt molekulát vizsgáltak, közülük kettőt választottak ki további állatkísérletekre. Patkányoknál kóros érképződéssel járó állapotot tanulmányoztak, egereknél pedig lézerrel hoztak létre a nedves makuladegenerációra jellemző érképződést modellező elváltozást. A kutató beszámolója szerint mindkét állatmodellben sikerült visszaszorítani a szemfenéken kialakuló kóros érképződést.

A patkánykísérletek során sikerült olyan gyógyszerformát kidolgozni, amelyből a hatóanyag az emésztőrendszerben felszívódva eljut a szembe. A biztonságosságát toxikológiai vizsgálatokban is értékelték. Sejttenyészetekben fehér, kék és zöld fénnyel egyaránt sikerült aktiválni a vizsgált molekulákat. Az egereknél tizenkét óránként váltották egymást a világos és a sötét időszakok, és már az állatházi megvilágítás mellett is észleltek érképződést gátló hatást. Ezek az eredmények azonban önmagukban még nem igazolják, hogy a kezelés embereknél is biztonságos és hatásos lesz.

„Ha minden a tervek szerint halad, az első emberi vizsgálatok két-három év múlva indulhatnak el”

 – mondta Dr. Kovács Krisztián András. 

• Az első fázisban elsősorban a biztonságosságot és az adagolást, 
• a másodikban a hatásosságot és a mellékhatásokat vizsgálnák.

Egyelőre nyitott kérdés, hogy a hétköznapok során a szemünkbe jutó fény elegendő lesz-e a kívánt hatás kiváltásához. Az emberi szem jóval nagyobb a kísérleti állatokénál, és a kutató szerint az is számíthat, milyen évszak van, vagy mennyi időt töltünk a szabadban. Ha a környezeti fény nem bizonyulna elegendőnek, a gyógyszer mellé egy speciális, fényt kibocsátó szemüveget is kifejleszthetnek. Ez meghatározott ideig és hullámhosszon világítaná meg a szemet. A kutató elképzelése szerint napi egyórás otthoni viselés is elegendő lehetne, de a szükséges megvilágítás módját és időtartamát még vizsgálni kell. Szükség esetén a kutatók a korábban elvetett molekulák vizsgálatához is visszatérhetnek.

A forgalomba hozatal előtt még több fázisból álló klinikai vizsgálatsorozatra és hatósági engedélyezésre lesz szükség. Dr. Kovács Krisztián András becslése szerint legalább nyolc-tíz év kell ahhoz, hogy a gyógyszer eljusson a betegekhez.

Ha a fejlesztés sikeres lesz, olyan kapszula születhet belőle, amely kiválthatná a rendszeresen szükséges szembe adott injekciókat.

A módszer a szemészeten kívül is hasznos lehet, hiszen a célba vett receptorok a daganatos sejtek szaporodásában is szerepet játszhatnak. A kutató szerint elképzelhető, hogy ha egy jól körülhatárolható daganatot endoszkópon keresztül megvilágítanak, a fény célzottan erősítheti a molekulák kötődését. 

Így helyben és tartósan lehetne gátolni a tumor növekedését, miközben mérséklődhetne a szervezet más részein, például a vérképzésért felelős csontvelőben jelentkező mellékhatások kockázata.

Mivel az áttétek vagy a szétszóródott rákos sejtek megvilágítása jóval nehezebb feladat lenne, a daganatellenes felhasználás egyelőre további vizsgálatokat igénylő lehetőség.

A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!

Ne maradjon le az ORIGO cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre!