Imába foglalja Szántó Imre, Öcsi bácsi nevét Bunyós Pityu, azaz Szikora István. Az ökölvívó mesteredző hosszú betegség után, 82 éves korában hunyt el. A hír az egész magyar sportvilágot, így a bokszolóból lett mulatós zenészt is megrázta, ugyanis nagyon sokat köszönhet a sportág legendás alakjának: főszerepet játszott abba, hogy kijutott a 1992-es barcelonai olimpiára, és elérte pályafutása csúcsát.

Bunyós Pityu nagyon sokat köszönhet Szántó Imre mesteredzőnek
Fotó: Szikora István

Elhunyt Szántó Imre mesteredző

Szántó Öcsi bácsi – aki mindmáig az utolsó magyar olimpiai bokszarany, Kovács István atlantai sikerének kovácsa – az elmúlt években már visszavonultan élt. Tavaly még ott volt a Magyar Ökölvívók Szövetsége centenáriumi ünnepségén, mint ahogyan tavasszal Papp László 100. születésnapján is – már nagyon betegen. Szerdán viszont érkezett a hír: a mesteredző 82 éves korában elhunyt.

Bunyós Pityut megrázta a mesteredző halála

Nagyon megrázott, amikor értesültem Öcsi bácsi haláláról. Rengeteget köszönhetek neki, imába foglalom a nevét

– fogalmazott az Origo Sport megkeresésére a gyásztól megtört Bunyós Pityu, azaz Szikora István, aki pályafutása csúcsát az 1992-es barcelonai olimpián érte el. Az egykori ökölvívó állítja, Szántó Öcsi bácsinak köszönhetően jutott ki az ötkarikás játékokra.

Szikora István kizárólag a mesteredző hívására – akivel korábban a Honvédnál dolgoztak együtt – indult el a kvalifikációs tornán, és jutott ki aztán Barcelonába, ahol a 9. helyen végzett. Az olimpiát követően végleg be is fejezte az aktív ökölvívást, ám a sporttól nem szakadt el: edzőként folytatta pályáját.

Szikora István (középen) Szántó Öcsi bácsinak köszönhetően jutott ki az 1992-es barcelonai olimpiára
Fotó: Szikora István

Bunyós Pityu rengeteg közös emléket őriz Öcsi bácsival, nemcsak a bokszteremből, hanem azon kívülről is.

Emlékszem, hogy Öcsi bácsi egyszer egy ugyanolyan Mercedest vett, mint amilyen nekem volt akkoriban. Egyszer oda álltam mellé a kocsival, és mondtam neki, hogy olyan szép, mint az enyém, csak kár, hogy félautomata. Először nem értette, mire gondolok, mert ránézésre ugyanolyan volt a két autó. Aztán viccesen mondtam neki, hogy igen, csak neki le kell tekernie az ablakot, nekem pedig elég egy gombot megnyomni ehhez, és miközben neki sebességet kell váltania, addig az enyém automata. Jót mosolyogtunk ezen

– emlékezett vissza Szikora István, aki utoljára három éve találkozott a már visszavonultan élt Szántó Imrével, de a nevét örökre imába foglalja.