Vágólapra másolva!

Vannak régi mozik, amelyek ma is nyomasztóbbak, mocskosabbak és veszélyesebbek, mint a legtöbb mai akciófilm. Ezekben a kultfilmekben nincs steril hősködés, nincs minden ütés után egy ócska poén. Csak félelem, düh, vér, erőszak, és garantált filmélmény.

5 régi akciófilm, ami sokkal keményebb, mint a mai mozik

A mai Marvel-féle látványcirkuszok után szinte felszabadító visszanézni azokra a régi akciófilmekre, amelyekben a vérnek még nemcsak színe, hanem íze is volt. Nem lila űrlények bokszoltak digitális romhalmazok között poénkodó akciófigurákkal, hanem férfiak mentek neki férfiaknak. Porban, izzadságban, félelemmel és dühvel töltve. Ezekben a filmekben a leszámolás nem egy vidámparki élmény volt, és nem szakították meg drámai küzdelmet ócska beszólásokkal. Egy olyan korban születtek ezek a filmtörténeti alkotások, amelyben a néző még beleélhette magát egy véres vadnyugati leszámolásba vagy posztapokaliptikus autósüldözésbe.

Összeszedtünk öt klasszikus filmet, amelyekben az erőszak, a bosszú és a túlélés ma is erősebb élmény, mint sok modern akciófilmben.

Taxisofőr

Martin Scorsese 1976-os filmje nem egy klasszikus akciófilm, mégis sokkal erősebben hat, mint a legtöbb mai lövöldözős látványparádé. A Taxisofőr egy magányos, sérült, a társadalomtól fokozatosan elszakadó férfi története, aki éjszakánként New York mocskos utcáit járja, és egyre mélyebbre csúszik saját rögeszméiben. Travis Bickle nem klasszikus hős, nem szerethető megmentő, hanem olyan figura, akinek a fejében lassan összekeveredik az igazság utáni vágy, az undor, a szexuális frusztráció és az erőszakos önigazolás. Nem mellékesen a zseniális Robert de Niro a film főszereplője.

A vad banda

Sam Peckinpah westernje, A vad banda nem romantikus cowboymese, hanem mocskos, véres búcsú egy haldokló világtól. Itt a vadnyugat már nem hősök terepe, hanem öregedő bűnözők, kiégett fegyveresek és árulásokkal teli túlélők utolsó játszótere. A filmben nincs tiszta erkölcsi rend, nincs makulátlan főhős, nincs biztonságos jó és rossz, valahol mindenki csúf. 

Csak emberek vannak, akik túl sokáig éltek az erőszak orgiájában, és a végén egy halálos leszámolásban próbálják igazolni, hogy maradt bennük valamennyi becsület.

Peckinpah itt mesteri szintre fejlesztette az akciójelenetet, és forradalmi vágástechnikát alkalmazott, amely később John Woo-t is megihlette. A hongkongi rendező erre az örökségre építve alapjaiban formálta át a modern akciófilmek világát.

Mechanikus narancs

Stanley Kubrick mai napig is kellemetlen élménnyé teszi a kis Alex történetét, mert nem engedi, hogy a néző kényelmes távolságból nézze a Mechanikus narancs főszereplőjének rémtetteit. Alex és drúgjai erőszakos, gátlástalan és taszító figurák, akik unatkozó fiatalként törnek-zúznak, időseket vernek és nőket erőszakolnak. 

Az alkotás egy vérbeli pszichológiai thriller, amelyben az áldozat és az elkövető szerepe is kellemetlenül összekuszálódik. 

A film második felében Alex szenvedését követhetjük nyomon: sorra állnak rajta bosszút azok, akikkel korábban szörnyű dolgokat művelt. A történet egyszerre szól a marginalizált csoportok brutalitásáról, az állami erőszakról, az emberi kegyetlenségről, az ösztönök tombolásáról, a politikai elnyomásról és az emberi szabadság kérdéséről.

Mad Max 2

George Miller rozsdás rémálommá változtatja a jövőt, ahol a haldokló civilizáció romjai közül törzsek emelkedtek fel, az országutakat pedig roncsok és benzingőzös halálmenetek uralják. A Mel Gibson által életre keltett Max nem klasszikus hős, hanem kiégett túlélő, aki egy olyan világban sodródik tovább, ahol az üzemanyag többet ér az emberéletnél, az országút pedig nem diszkó, hanem kíméletlen csatatér.

Az alkotás egy nyers, posztapokaliptikus akciófilm, amelyben az autósüldözéseknek valódi súlya és veszélye van. A fináléban nem digitális látványparádét látunk, hanem fémből, porból, sebességből és őrületből összerakott mozgó mészárszéket. A történet egyszerre szól a túlélésről, az erőszakról, a civilizáció összeomlásáról és arról, hogy mi marad az emberből, ha a világ törvényeit már csak a benzin, a fegyver és a félelem írja.

Bosszúvágy

Paul Kersey átlagos amerikai polgárként él, amíg egy brutális támadás és szexuális erőszak szét nem zúzza a családját és addigi világképét. A rendőrség tehetetlen, az állam nem tudja megvédeni a polgárait, a város pedig olyan hellyé válik, ahol az ember csak önmagára számíthat. Kersey ezért fegyvert fog, és bosszúhadjáratba kezd azok ellen, akik szerinte rettegésben tartják az utcákat.

A Michael Winner rendezésében, Charles Bronson főszereplésével készült akcióthriller komoly társadalmi kérdéseket vet fel a fegyverviselés jogáról, az amerikai konzervatív értékekről és arról, mi történik, amikor a társadalom szétesik. A válasza viszont nagyon túlságosan is egyszerű. A Bosszúvágy később több részes sorozattá nőtte ki magát, amelyben Bronson karakterének újabb és újabb ismerőseit, rokonait éri erőszak, ő pedig rendre véres bosszút áll a támadókon.

A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!

Ne maradjon le az ORIGO cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre!