Az Apropó Színjátszó Egyesület november 11-én mutatja be idei nagyszínpadi előadását a Csengeyben. Egy előadás színpadra állítása mindig izgalmas folyamat, erről beszélgettünk az egyesület vezetőivel, Csapó Ágnessel és Tibai Eszterrel. 

Darab, műfaj

Az Álmaink netovábbja – Történetek filter nélkül című előadás Rényi Ádám novellái alapján készült. Az Apropó egy amatőr színjátszókör, nem véletlenül volt a darabválasztás fontos szempontja, hogy minden tag szerephez jusson a nagy színházi előadáson, mert mindenki szeret játszani. Azonban olyan darabot nehéz találni, amiben sok szereplő van, és a szerepek életkora is illik a társulathoz. A tavalyi Best of Okuláré produkciójukban hat darabot adtak elő, mindegyikben volt négy-öt szerep. Ez működött, ezért maradtak idén is a mozaikos előadásnál.

Az ötlet úgy született, hogy a társulat elment Budapestre, a Rényi Ádám novelláskötete alapján készült színházi előadásra. – Szinte az egész csapatunk ott volt, aki szeretett volna jönni, ez egy ajándék is volt részünkre. Megnéztük, és marha jó! Teljesen aktuális témák, nagyon mai, friss szerintünk, rezonál sok mindenre – meséli Csapó Ágnes. A novelláskötetnek az is előnye, hogy szerepelnek benne nyugdíjasok, játszanak benne fiatalok is, és így az ESZI és a gimnázium diákjai is szereplési lehetőséget kapnak.

– Már a kiválasztás is közös munka volt, több hétig olvastuk a forgatókönyveket, összeültünk az egyesületben, és mindenki szavazhatott arról, melyik darabok kerüljenek az előadásba. Van olyan is, amit nem láttunk a budapesti előadásban – mondja Tibai Eszter. A rövid jelenetek választása tudatos volt, alkalmazkodtak a nézők mai figyelem-szokásaihoz.

– Eszterrel együtt játszottunk A kaktusz virágában. Az nagy klasszikus darab, díszletes, jelmezes. Mi azt is nagyon szerettük, a közönség is szerette, de van a fiatalabbak között egy igény arra, hogy szakadjunk el ettől a klasszikus vígjátéktól. Szerintem a színháznak az is dolga, hogy gondolatot ébresszen és útravalót adjon – egészítette ki Ági. 

Tizenhat történetet választottak. 

Rendező, próbák

Rendezőt is választottak. – Eszter megkereste Nándit. Varju Nándor színész, drámapedagógus, tréner, tartott már képzést korábban nekünk. Kíváncsiak vagyunk rá, hogy mit tud belőlünk kihozni – mondta Ági. – A darab -és szereplőválasztási folyamatban is sokat segített, de mi tettünk ajánlásokat, mi választottuk, mi döntöttük el, hogy mit szeretnénk előadni. 

A rendező kétnapos alkalmakra jön Budapestről, és akkor reggeltől estig próbálnak. – Sokat beszélgettünk ezekről a darabokról, és most, hogy foglalkozunk velük, más-más rétegei jönnek elő – fogalmazza meg Ági a próbák erejét.

Az Apropóban a próbák nemcsak az előadásra készülést jelentik, hanem magát a játék örömét is. – A próbák annyira jó hangulatúak, hogy szinte felülmúlják magát az előadást, mert a próba egy stressz nélküli játék. Élményjáték. Nevetünk egymáson, saját magunkon, a botladozásokon – teszi hozzá Eszter.

Azt is elmesélték, az egyesület éppen arra is szolgál, hogy képezhessék magukat. Járnak tréningekre, színházba. A drámajátékokat maguk is meg tudnák tartani, mert Eszter is, Ági is, a csapatból mások is végeztek tanfolyamot. Szükség is lenne rá, hogy újra rendszeresen legyenek színjátszó foglalkozások, mint Hefner Erika idejében. Ezeken nem egy konkrét előadáson dolgoznának, hanem a képességeiket fejlesztenék: a beszédtechnikát, a színpadi jelenlétet, az improvizációs készséget.

Így működik egy amatőr társulat, ami kinőtte a hagyományos színjátszókör kereteit: annyit játszanak, hogy nincs idejük játszani. 

Díszlet, jelmez, színpadi megvalósítás

Ehhez az előadáshoz nem készül nagy, nehezen szállítható díszlet. A ruha is „utcai”, különleges jelmezekre, egyetlen szereplő kivételével – erre összekacsintanak – nincs szükség, mert a történetek maiak, csak a karakterhez kell igazodni. Például két nyugdíjas van otthon a lakásban, beszélgetnek és egy szerelőt várnak. Vagy fiatalok találkoznak egymással, vacsorát főznek, buliznak egy kicsit. 

Arra a kérdésre, hogy más városokba is elviszik-e az előadást, azt mondták, korábban sokszor szerettek volna vendégszerepelni. Tolnáig jutottak egy kisebb színdarabbal, de huszonöt embert meg díszletet nem könnyű mozgatni. A minimális díszletű előadás akár a vendégszereplés lehetőségét is megnyithatja. 

– Ennek anyagi oka is van, egy vidéki színháznál bérleti díjat, technikusi díjat kell fizetni. Itthon egy évben egyszer Paks város lehetővé teszi, hogy ingyen fellépjünk – emeli ki Csapó Ági a mostani előadás fontos részletét. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy a jegyár alacsony maradhat.

A nagyszínpadi előadás igazi színházi szervezőmunka. Az időponton sokat gondolkodtak. Már márciusban tudniuk kellett, mikor lesz szükségük a színpadra, sőt a főpróba időpontját is ki kellett jelölniük. Nem mindig jutnak fel a nagyszínpadra próbálni, ezért az október 24–25-i próbájukat az alagsorban tartják. A színpadra lépésig mindennek össze kell állnia. – Itt megtanuljuk, felnövünk a feladathoz – összegzi Ági. 

És hogy mire számíthat a közönség? 

– Az élet minden területéről találsz benne valamit, amire ráismerhetsz, és mindegyik történet végén van valami fricska  – ígéri Ági.

November 11-én Apropó-előadás a Csengeyben. Mi szóltunk.