1956. október 23 nemcsak a magyar szabadságvágy szimbóluma, hanem a valaha volt legnagyobb magyar futballgeneráció széthullásának a kezdőnapja is. Tulajdonképpen az olimpiai arany, és világbajnoki ezüstérmes Aranycsapat napra pontosan 70 éve szűnt meg.

Ha valaki 1956. október 23-án reggel kézbe vette a Népsportot, még semmit sem sejthetett a délutáni eseményekből. A lap címlapja és belső oldalai a klubok képviselőinek előző napi megállapodásairól szóltak:

• Fixálták az elhalasztott bajnoki meccsek pótlásának időpontjait.
• Részletesen tárgyalták a csapatok előtt álló nemzetközi kupameccseket és külföldi túrákat.
• A Budapesti Honvéd (Puskással, Kocsissal, Cziborral és Bozsikkal a soraiban) épp a frissen indult Bajnokcsapatok Európa Kupája (BEK) első fordulójára készült az Athletic Bilbao ellen. Ekkor még senki sem tudta, hogy ez a túra lesz az, amelyről az Aranycsapat gerince soha többé nem tér vissza Magyarországra.

Az Aranycsapat tulajdonképpen 1956. október 14-én játszotta a legutolsó mérkőzését. Bő egy héttel a forradalom előtt Bécsben, a Práter-stadionban 65 ezer néző előtt 2:0-ra verték Ausztriát Puskás és Sándor Csikar góljaival. Az október 23-i forradalom napján a játékosok már a klubjaikban edzettek, és a novemberi, Svédország elleni válogatott meccsre (is) készültek, amit a történelem viharában végül nem rendeztek meg.

Amikor október 23-án délután és este kitörtek a harcok, a Budapesti Honvéd játékosainak edzései azonnal félbeszakadtak, a labdarúgó-bajnokságot pedig határozatlan időre felfüggesztették. Mivel a Honvéd a Néphadsereg csapata volt, a játékosok hivatalosan katonatiszti állományba tartoztak (Puskás Ferenc például őrnagy volt). 

A forradalom első napjaiban a futballisták a családtagjaik biztonságáért aggódva az otthonaikba vagy vidéki rokonokhoz húzódtak vissza.

 Mivel a fővárosban utcai harcok dúltak, a stadionok megközelíthetetlenné váltak, így szervezett edzésről vagy taktikai felkészülésről szó sem lehetett. Ráadásul a Bilbao elleni budapesti visszavágó megrendezése a kaotikus helyzet miatt teljesen lehetetlenné vált.

A csapat vezetői – köztük Puskás Ferenc és Bozsik József – látták, hogy itthon képtelenség futballozni. Kihasználva a forradalom optimistább napjait, egy héttel október 23 után, engedélyt kértek és kaptak a sportvezetésétől, hogy külföldön készülhessenek fel a Bilbao elleni BEK-mérkőzésre. A Honvéd küldöttsége a forradalom alatt, november 1-én kelt útra.

Nem közvetlenül Bilbaóba repültek. Először autóbusszal indultak el Bécs felé, de a határnál a szovjet csapatok mozgása miatt nehézségekbe ütköztek. Végül kalandos úton, részben gyalogosan és teherautókon jutottak át Ausztriába, majd Bécsből és Párizsból folytatva az utat érkeztek meg Spanyolországba. Az Athletic Bilbao elleni nyolcaddöntő első, idegenbeli mérkőzését végül 1956. november 22-én játszották le a San Mamés stadionban. 

A kezdőrúgás előtt a két csapat tagjai a kezdőkörben felsorakozva, a stadion lelkészével együtt, térdelve imádkoztak Magyarországért.

Ez a pillanat mély nyomot hagyott a spanyol futballtörténelemben, és a helyi sajtó hetekig cikkezett a magyarok tartásáról. A Bilbao 3:2-re megnyerte a meccset.

Mivel a november 4-i szovjet invázió után Budapesten teljesen ellehetetlenült a helyzet, a Honvéd nem tért haza a visszavágóra. Az UEFA döntése értelmében semleges helyszínt kellett keresni. A választás Brüsszelre, a Heysel Stadionra esett, a mérkőzést pedig 1956. december 20-án rendezték meg. A visszavágó 3:3-ra zárult, így a Honvéd 6:5-ös összesítéssel kiesett a BEK-ből. 

Ez a brüsszeli este volt az utolsó hivatalos tétmérkőzés, ahol az Aranycsapat gerince – Puskás, Kocsis, Czibor, Bozsik – együtt, a Honvéd mezében lépett pályára Európában.

A kiesés után a csapat megtagadta a hazatérést, és elindult az illegális dél-amerikai turnéjára, ami után Puskás, Kocsis és Czibor végleg Spanyolországban maradtak.

A magyar válogatott legközelebb 1957 júniusában lépett pályára, Oslóban 2:1-re kikapott Norvégiától. Bukovi Márton szövetségi kapitány a klasszikus Aranycsapatból már csak Hidegkuti Nándort és Sándor Károlyt jelölte a kezdőcsapatba.

Puskás Ferencet eltiltották, majd 1958-tól a Real Madrid játékosa lett. Kocsis Sándor és Czibor Zoltán az FC Barcelonához került, és a magyar válogatottban soha többé nem léptek pályára. Az Aranycsapat teljesen széthullott.

A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!