Borbás Marcsi életének egyik legnehezebb időszakáról rántotta le a leplet: a közkedvelt műsorvezető korábban veserákkal nézett szembe, ám a súlyos diagnózist a legközelebbi hozzátartozói elől is eltitkolta. A megrázó történetet Sváby András vendégeként, az Útközben elmeséled harmadik évadának nyitóepizódjában osztotta meg a nyilvánossággal.

Borbás Marcsi daganatos betegséggel küzdött (Fotó: Mediaworks)Borbás Marcsi szülei sosem tudták meg

A gasztroműsorokból ismert Borbás Marcsi tudatosan döntött úgy, hogy nem beszél a betegségéről a családjának. Nem akarta, hogy szerettei aggódjanak érte, ráadásul mindvégig hitt abban, hogy sikerül felépülnie. Miközben komoly küzdelmet vívott, a külvilág felé igyekezett megőrizni a derűjét.

Életük végéig nem mondtam el, hogy min voltam túl. Ezt végigcsináltam úgy, hogy végig mosolyogtam. Nem akartam nekik ekkora aggodalmat okozni. És én halálosan biztos voltam abban, hogy túlélem

– mondta Borbás Marcsi a műsorban.

Marcsi számára a felépüléshez vezető út nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is nagy próbatételt jelentett. A műsorban arról is beszélt, hogy nem vett részt immunerősítő terápián, illetve kemoterápiás kezelésen. Orvosával azonban szoros kapcsolatban maradt, és a mai napig hálával gondol arra a szakemberre, aki mellette állt ebben az időszakban.

„Az első kontrollon a megnagyobbodott nyirokcsomók eltűntek, és akkor mondták, hogy szerencsém volt.”

Borbás Marcsi odafigyelt a furcsa tünetére, és azonnal orvoshoz fordult (Fotó: MTI / Szigetváry Zsolt)Borbás Marcsi betegségéről senki sem tudott

A műsorvezető története arra is rávilágít, milyen fontos, hogy az ember odafigyeljen a teste jelzéseire, még akkor is, ha a panaszok elsőre egészen más problémára utalnak. Az ő esetében ugyanis nem a daganatos betegségekre jellemző tünetek hívták fel a figyelmet a bajra: a lába zsibbadt el, ezért először gerincproblémára gyanakodott. Végül egy gerincsebész vizsgálata során derült ki, mi áll a háttérben.

Nekem is az egyik nagy szerencsém, hogy időben észrevették. Nekem lezsibbadt a lábam, de semmi egyéb tünet nem volt. Azt hittem, gerincsérvem van, és a gerincsebész találta meg, hogy egy daganat nyomja a gerincemet.

Borbás Marcsi vallomása különösen megrázó annak fényében, hogy a betegségéről még a szüleinek sem beszélt, miközben igyekezett a rá jellemző mosollyal élni a mindennapjait. A történet egyúttal arra emlékeztet, hogy a szokatlan, tartós vagy megmagyarázhatatlan panaszokat nem szabad félvállról venni, hiszen a megfelelő időben elvégzett vizsgálatok akár életet is menthetnek.