Az Oeconomus elemzése szerint különösen figyelemre méltó a népességfogyás hátterében álló folyamat: a gyermekvállalási hajlandóság annak ellenére is visszaesik, hogy a gazdaság stabilizálódik, a munkanélküliség pedig csökken. A tendencia már nem kizárólag a jóléti államokat érinti, hanem egyre több országban megfigyelhető.

Korábban úgy vélték, hogy a termékenység csökkenése elsősorban a fejlett társadalmak sajátossága, amelyet családpolitikai intézkedésekkel mérsékelni lehet. Az elemzés szerint azonban ezek az intézkedések sok esetben csak rövid távon növelik a születések számát, részben azért, mert a családok a már korábban tervezett gyermekvállalást hozzák előre.

A teljes termékenységi arányszám azt mutatja meg, hogy egy nő élete során átlagosan hány gyermeknek adna életet az adott időszak születési mutatói alapján.

A népesség hosszú távú, természetes fenntartásához általában körülbelül 2,1-es értékre van szükség.

Az Oeconomus adatai szerint 1950-ben mindössze három országban volt 2,1 alatt a mutató, 2024-re viszont már az országok több mint felében ez volt a helyzet. Nyolc országban az érték még az egyet sem érte el, vagyis a világ népességének több mint harmada olyan államokban él, ahol a termékenységi ráta rendkívül alacsony – írja az Index.

A magas születésszámú országokban is jelentős változás történt. Míg 1950-ben 29 országban haladta meg a hét gyermeket az egy nőre jutó átlag, napjainkra a lista élén álló Csádban is 6,03-ra csökkent ez az érték.

Az elemzés arra is rámutat, hogy a termékenység csökkenése nem kizárólag a nyugati társadalmakra jellemző. Azt a sztereotípiát is megcáfolja, miszerint a muszlim országokban sok gyerek születik. Azokban az országokban is mérséklődött a gyermekvállalás, amelyeket korábban a magas születésszámmal azonosítottak.

Indonéziában például 1950 és 2024 között hárommal csökkent az egy nőre jutó átlagos gyermekszám. A változás más országokban is megfigyelhető, ezért a folyamat nem magyarázható pusztán a fejlettségi szinttel vagy a vallási háttérrel.

Magyarországon 1950-ben még 2,61 volt a teljes termékenységi arányszám, 2024-re azonban 1,49-re esett vissza. Ez jóval elmarad a népesség hosszú távú fenntartásához szükségesnek tartott szinttől.

Az alacsony termékenység hosszabb távon a népesség természetes fogyásához és a társadalom elöregedéséhez vezethet.

A folyamat következményei a munkaerőpiacon, az egészségügyi ellátórendszerben és a nyugdíjrendszerben is érezhetők lehetnek.

Az Eurostat előrejelzése szerint 2100-ra az Európai Unió népessége a jelenlegihez képest mintegy 12 százalékkal csökkenhet. A fogyás és az elöregedés különösen a balti államokat érintheti súlyosan, miközben a népesség növekedése elsősorban azokban az országokban képzelhető el, ahol jelentős a bevándorlás.

Magyarország esetében az előrejelzés több mint 22 százalékos népességcsökkenéssel számol.

Ez azt jelenti, hogy a század végére a jelenlegi lakosság több mint ötöde hiányozhat az országból, amennyiben a demográfiai folyamatok a prognózis szerint alakulnak.

Az Oeconomus szerint a demográfiai válságot több, egymással összefüggő társadalmi és gazdasági tényező alakítja. A problémák egymás hatását is erősíthetik, ezért a születésszám tartós növelése nehezen megoldható feladat.

A lehetséges okok között szerepel

• a nők társadalmi szerepének átalakulása,
• a gyermekvállalás későbbre halasztása,
• az önálló életforma iránti igény,
• valamint a megfelelő anyagi biztonság megteremtésének nehézsége.

Az elemzés szerint a fejlett országok családpolitikai intézkedései – legyenek azok pénzügyi támogatások vagy más ösztönzők – önmagukban nem bizonyultak elegendőnek a hosszú távú fordulathoz.

A 2100-ra vonatkozó számok előrejelzések, nem biztos kimenetelű jóslatok. A tényleges népesség alakulását a jövőbeni termékenységi, halálozási és migrációs folyamatok egyaránt befolyásolják.