Elég kimondani, hogy „körlet”, „kimenő” vagy „leszerelés”, és máris elindulnak a katonaévek történetei. Valaki a parancsnoka jellegzetes mondatát idézi, más egy gyakorlatot emleget, megint más pontosan emlékszik arra, milyen érzés volt végre hazafelé indulni. A katonaságnak saját nyelve, rendje és időszámítása volt.

Körlet, vaságy, leszerelés – ilyenek voltak a katonaévek: A Honvéd Folyami Flottilla bázisa, a budapesti Petőfi laktanya a Külső Váci úton - 1982
Fotó: Fortepan / Mujzer PéterKörlet, vaságy, leszerelés – ilyenek voltak a katonaévek – galéria

A bevonulással a megszokott hétköznapokat vezényszavak, közös szállás és szigorú napirend váltotta fel. Hirtelen ismeretlen emberekkel kellett együtt élni, alkalmazkodni és megtalálni a helyet a közösségben. A hazulról érkező levélnek, egy látogatásnak vagy az engedélyezett eltávozásnak egészen más súlya lett.

Az emlékezet persze különösen válogat. Egy hajnali ébresztő kellemetlensége megfakulhat, miközben egy körlettárs tréfája vagy egy közösen átvészelt nehéz nap évtizedekig eleven marad. A humor sokaknak segített elviselni a fáradtságot, a várakozást és a honvágyat. Némelyik ismeretségből hosszú barátság lett.

Mégsem mindenki ugyanazzal az érzéssel gondol vissza erre az időszakra. A jó történetek mellett ott lehetnek a kiszolgáltatottság, a megaláztatás vagy az otthontól való elszakadás emlékei is. A katonaélet felidézéséhez ezek éppúgy hozzátartoznak.

A régi fényképek sokszor egy elfeledett részletet hoznak vissza: egy mozdulatot, egy egyenruhát, egy ismerős környezetet. Válogatott galériánk ilyen emlékeknek nyithat ajtót. Neked mi jut először eszedbe a katonaévekről?