Kósa László a magyar néprajz és művelődéstörténet meghatározó kutatója volt, tudományos pályafutása több mint öt évtizedet ölelt fel. A Széchenyi-díjas néprajzkutató pénteken halt meg – közölte a Magyar Tudományos Akadémia (MTA).

Kutatásaiban elsősorban a 19–20. századi magyar művelődéstörténettel, a paraszti társadalom és kultúra történetével, valamint az egyházak és a társadalom kapcsolatával foglalkozott. Kiemelt kutatási területe volt a református művelődéstörténet is.

Kósa László 1942-ben született Cegléden. Diplomáját 1967-ben szerezte meg az ELTE-n magyar nyelv és irodalom, valamint néprajz szakon. Ugyanebben az évben az MTA Néprajzi Kutatócsoportjának tudományos munkatársa lett, később tudományos főmunkatársként dolgozott.

1981-től az ELTE Bölcsészettudományi Karának Művelődéstörténeti Tanszékén oktatott docensként, 1987-től pedig a tanszéket is vezette. Egyetemi tanárrá 1990-ben nevezték ki, tanszékvezetői feladatait 2007-ig látta el.

Tudományos munkásságát 2017-ben Széchenyi-díjjal ismerték el. A kitüntetést a 19. és 20. századi egyetemes és református művelődéstörténet területén végzett munkájáért, valamint az egyházak és a társadalom kapcsolatát vizsgáló tudományos életművéért kapta.

Publikációs és szerkesztői tevékenysége a néprajztól az agrár- és tudománytörténeten át a társadalom- és egyháztörténetig terjedt. A díj odaítélésekor iskolateremtő pedagógiai munkásságát is méltatták.