Olaszország alatt rendkívül összetett tektonikai folyamatok zajlanak. Az afrikai kőzetlemez évmilliók óta észak felé mozog, és az eurázsiai lemezzel ütközve összenyomja a Föld kérgét. Ennek a mozgásnak fontos szerepe volt az Appenninek kialakulásában.

A kutatók most arra jutottak, hogy a térség szeizmikus aktivitását már nem elsősorban a hagyományos szubdukció, vagyis az egyik kőzetlemez másik alá bukása irányítja. Ehelyett 

az Appenninek alatti alsó kéreg fokozatosan leválik a felső részről, majd belesüllyed a mélyebben fekvő földköpenybe.

A delaminációnak nevezett folyamatot Stefano Tavani, a Firenzei Egyetem geológusa egy szétnyíló cipzárhoz hasonlította. A leválás fokozatosan halad végig a hegység alatt, közben pedig feszültséget és kéregmozgásokat idéz elő.

A kutatócsoport földrengési adatokat, GPS-méréseket, műholdas megfigyeléseket és a kőzetlemezek mozgását leíró tektonikai modelleket vetett össze. Eredményeik szerint a leváló alsó kéreg mozgása jobban megmagyarázza az Appenninekben észlelt alakváltozásokat és földrengéseket, mint a korábbi modellek.

A folyamat hátterében egy nagyjából 50 millió éve tartó tektonikai átalakulás áll. Az afrikai lemez északi mozgása során az egykori Tethys-óceán kérgének részei az Appenninek alá süllyedtek. Eközben az eurázsiai oldalon a kéreg megnyúlt és elvékonyodott.

Ez a nyúlás hozta létre a Korzikától és Szardíniától nyugatra fekvő idősebb medencét, valamint a szigetektől keletre található, körülbelül tízmillió éve kialakult Tirrén-medencét. A kutatók szerint ugyanaz a mélyben zajló folyamat egyszerre magyarázhatja a medencék tágulását és az Appenninek összenyomódását.

A kéreg leválása geológiai időléptékben zajlik, ezért a felfedezés nem jelenti azt, hogy Olaszország hirtelen kettészakadna, vagy közvetlen katasztrófa fenyegetné.

 Tavani becslése szerint még néhány millió évbe telhet, mire az alsó kéreg teljesen leválik, a két érintett lemez pedig végül összeforr.

Hasonló, késői lemeztektonikai folyamat játszódhat le Görögországtól délre, a Hellén-árok térségében is. A kutatók szerint az olaszországi eredmények ezért más, szubdukciójuk végéhez közeledő területek földtani működésének megértésében is segíthetnek.