A Földtől mintegy 730 fényévre található, RXJ0528+2838 jelű fehér törpe a Tejútrendszer központja körül kering. Útja során kölcsönhatásba lép a csillagközi gázzal, és egy ívszerű lökéshullámot kelt. Ilyen alakzat általában akkor jön létre, amikor a csillagból kiáramló anyag nagy sebességgel a környező gázba csapódik. Ebben az esetben viszont a kutatók nem találtak olyan ismert folyamatot, amely teljes mértékben megmagyarázná a látottakat.

Egy fehér törpe művészi ábrázolása. Az RXJ0528+2838 körül rejtélyes lökéshullámot figyeltek meg
Fotó: MARK GARLICK/SCIENCE PHOTO LIBRA / MGAHiányzik a fehér törpe kulcsfontosságú anyagkorongja

Az RXJ0528+2838 egy kis tömegű csillag élete végén hátramaradt fehér törpe, amely körül egy Naphoz hasonló társcsillag kering. Ezekben a kettőscsillag-rendszerekben a fehér törpe anyagot szívhat el a társától, ami normál esetben egy korongba rendeződik. Az anyag egy része a csillagra zuhan, míg a többi erőteljes kilövellések formájában az űrbe távozik. 

Ennél a rendszernél azonban nem találtak olyan korongot, amely magyarázatot adna a heves anyagkiáramlásra.

A furcsa lökéshullámot először a spanyolországi Isaac Newton-távcső képein vették észre. Ezt követően az Európai Déli Obszervatórium (ESO) Nagyon Nagy Távcsövének (VLT) MUSE műszerével is alaposan megvizsgálták. Az adatok megerősítették, hogy a hullám valóban a kettőscsillag-rendszerhez tartozik, és nem egy független, csillagközi felhőből származik.

Legalább ezer éve létezik a rejtélyes lökéshullám

A lökéshullám méretéből és alakjából ítélve a rendszer erőteljes anyagkibocsátása már legalább ezer éve tarthat. A kutatók egyelőre értetlenül állnak azelőtt, hogyan lehetséges ez egy korong nélküli fehér törpe esetében.

A rejtély egyik lehetséges kulcsa a csillag erős mágneses tere. A megfigyelések alapján ez a mágneses mező megakadályozhatja, hogy a társcsillagról áramló anyagból korong formálódjon, és a gázt egyenesen a fehér törpe felszínére vezeti.

A mágneses tér azonban önmagában nem ad választ mindenre. A számítások szerint a jelenlegi mágneses mező legfeljebb néhány száz évig tudná fenntartani ezt a lökéshullámot, miközben az legalább ezeréves lehet. A kutatók azt sejtik, hogy egy másik, egyelőre ismeretlen energiaforrás is közrejátszhat a folyamatban.