A Nature folyóiratban megjelent tanulmányhoz több mint 130 kutató 103 denevérfaj teljes genetikai állományát, valamint 44 fosszilis maradványt elemzett. Az eredmények szerint a denevérek a késő paleocén idején, körülbelül 65 millió éve jelenhettek meg Európában, nem pedig Afrikában, Ázsiában vagy Észak-Amerikában, ahogyan azt korábban feltételezték.

A legkorábbi denevérek Európából először Afrikába, majd Ázsiába, Amerikába és Ausztráliába terjedhettek el. A vizsgálat arra is utal, hogy az aktív repülés és a gége segítségével működő echolokáció már evolúciójuk kezdetén kialakult.

A kutatás a 2017-ben indult Bat1K program része, amelynek célja mind az 1500 ma élő denevérfaj genomjának feltérképezése. A denevérek az emlősök második legváltozatosabb csoportját alkotják, az összes ismert emlősfaj mintegy ötödét adják.

Génjeik vizsgálata az emberi egészség szempontjából is fontos lehet. 

A denevérek számos veszélyes vírust képesek tünetek nélkül hordozni, miközben testméretükhöz képest rendkívül hosszú ideig élnek, és náluk viszonylag ritkán figyelhető meg daganatos megbetegedés. Korábbi genetikai kutatások szerint immunrendszerük már közös ősüknél jelentős alkalmazkodáson ment keresztül.

A tudósok reményei szerint e tulajdonságok genetikai hátterének feltárása új vírusellenes gyógyszerek, daganatkezelések és az öregedést lassító eljárások fejlesztéséhez is hozzájárulhat.

A kutatás a természetvédelmet is segítheti. Az ismert denevérfajok 18 százaléka veszélyeztetett, miközben ezek az állatok nélkülözhetetlenek a növények beporzásában, a magvak terjesztésében és a betegségeket is terjesztő rovarok számának szabályozásában.