A Nehru parti emlékműnél tartott eseményen beszédet mondott Szepesfalvy Anna, a Fővárosi Fidesz-KDNP frakcióvezetője, Radics Béla Fidesz-KDNP országgyűlési képviselő, valamint Tar József, a Fővárosi Roma Nemzetiségi Önkormányzat alelnöke.

Szepesfalvy Anna beszédében kiemelte, hogy a mai megemlékezés nemcsak a múltról, hanem a jelen kötelezettségeiről is szól:

Ma a roma holokauszt áldozatai előtt hajtunk fejet. Amikor áldozatokról beszélünk, könnyen személytelenné válik a múlt. Számokat, évszámokat, rendeleteket és történelmi eseményeket idézünk fel. Az áldozatok azonban nem számok voltak, hanem érző, remélő, hús-vér emberek 

– fogalmazott, hangsúlyozva:„ Amikor a szomszédban fegyverek ropognak, felértékelődik a történelmi emlékezet. Most mindennél fontosabb, hogy emlékezzünk a múltra, és emlékeztessünk a béke törékenységére.” Hozzátette:

„Ezért az emlékezés nem pusztán visszatekintés. Figyelmeztetés is. Különösen ma, amikor Európában ismét háború dúl, és a pusztítás közelebb van hozzánk, mint azt évtizedeken át gondolni mertük. Amikor a nyilvánosságban egyre könnyebben hangzanak el megalázó mondatok. Amikor embereket és egész közösségeket egyetlen címkével próbálnak elintézni. Amikor a politikai, társadalmi vagy személyes indulat időnként fontosabbnak látszik az emberi méltóság egyetemes parancsánál.Ma sem mindegy, milyen szavakat használunk.”

„Budapest története és kultúrája sem képzelhető el a roma közösség nélkül. A roma muzsikusok dallamai évszázadok óta hozzátartoznak városunk hangjához. Roma művészek nemzedékei gazdagították Budapestet tehetségükkel, szorgalmukkal, hagyományaikkal és semmihez sem hasonlítható életerejükkel. Ezért fontos számunkra, hogy kezdeményezésünkre létrejött a Budapesti Cigányzenekar. Mert az emlékezés mellett az értékek megőrzésére és továbbadására is szükség van. A roma kulturális örökség nem kizárólag egyetlen közösség ügye: közös nemzeti kincsünk ” –  fogalmazott a politikus, kiemelve:

Ezért kell világosan kimondanunk: nincs olyan politikai cél, történelmi sérelem, társadalmi indulat, valós vagy vélt személyes sértettség, amely feljogosíthatna bárkit egy másik ember vagy közösség megalázására. Az emberi méltóság nem jutalom, és nem érdem kérdése. Minden embert születésétől fogva megillet.