Elárulta, milyen munkát szeretne majd, és hogy mi a különbség a magyar és a svájci iskolai rendszer között.

Valkó Eszter és családja 8 évvel ezelőtt hagyták el Magyarországot: férje új álláslehetősége miatt Hollandiába költöztek, majd később Svájcba települtek át. Itt élnek most hármasban, egy festői, Alpokra néző településen, új otthonukat pedig hétéves gyermekük, Simon is szereti. A kisfiú most fejezte be az első osztályt, a kinti iskolai rendszerrel pedig nemcsak ő, de édesanyja is teljesen elégedett.

„Nem nyüstölik őket halálra, finoman szólva sem. Mindössze két tárgyból kaptak házi feladatot, német nyelvből és matematikából, hétfőn megkapták, péntekre kellett megcsinálni. Emellett szerdánként csak fél 12-ig tart az iskola. Egyébként roppant érdekes volt az év végi értékelés is. A szülők bementek a gyerekkel az iskolába, és ki voltak rakva különböző tantárgyak. Először a kisdiáknak kellett elmondani, milyennek érezte magát az adott tantárgyból, és arra reflektált a tanár. Sokkal barátságosabb az iskolarendszer, mint otthon” – kezdte a Story magazinnak az egykori műsorvezető, aki úgy érzi, a helyi anyukák teljesen máshogy állnak gyermekükhöz.

Míg én két infarktust kihordok lábon, ha a fiam a medencébe ugrik, addig egy svájci nő a gyerekét egy vállvonással elintézi. Biztosan nem szeretik kevésbé a gyerekeiket, de tagadhatatlanul kevésbé szoros a kötődésük, mint nekünk, magyaroknak vagy bármelyik déli népnek.

Valkó úgy érzi, lassan újra munkába kell állnia, sőt, azt is tudja már, milyen úton szeretne majd elindulni.

„Hazudnék, ha azt mondanám, néha nem hiányzik a pörgés. Itt maximum a tehenek között tudok pörögni.

 Majd ki kell találnom magam újra, mindenképpen valamilyen kreatív munkát szeretnék végezni” – magyarázta, de gyorsan leszögezte, a visszaköltözés egyelőre szóba sem jöhet náluk.

„Petinek jó állása van, Simonnak kell az állandóság. Szeretünk itt élni, még akkor is, ha Svájcban sincs kolbászból a kerítés. Nem gondolom, hogy itt fogom élni a nyugdíjas éveimet. Annál is inkább, mert bárhova is költözik az ember, sosem tudja annyira otthon érezni magát, mint a szülőföldjén.”