A 2006-ban debütált, Lauren Weisberger könyve alapján készült Az ördög Pradát visel mára kultikus filmmé nőtte ki magát, amit többnyire a produkcióban feltűnő Meryl Streepnek, Anne Hathaway-nek, Emily Bluntnak és Stanley Tuccinak köszönhetünk. Mint ismert, a történet középpontjában Andrea Sachs (Anne Hathaway) feltörekvő újságíró áll, aki másodasszisztensként a Runway magazinhoz kerül, ahol főnöke, Miranda Presley (Meryl Streep) nem könnyíti meg a beilleszkedését. Irreális követeléseivel eléri azt, hogy Andrea tartva attól, hogy olyanná fog válni, mint főnöke, inkább továbbáll és a Runwaynél szerzett tapasztalatokat máshol kamatoztatja. Meglepetésére kifejezetten jó ajánlólevelet is kap Mirandától, aki annak ellenére, hogy egy olyan női vezető képét festi, akinek a tetszését nehezebb elnyerni, mint az ötös lottó főnyereményét, kifejezetten érzékeny, és tisztában van vele, mit áldozott fel a karrier oltárán.

Régóta folynak arról szóló pletykák, hogy a történet írója, Lauren Weisberger a Vogue főszerkesztőjéről, Anna Wintourról mintázta Miranda karakterét, mivel az asszisztense volt korábban. De nem ő az, akivel talán a legtöbb néző tud azonosulni ebben a történetben, hiszen ott van Andy, a lelkes pályakezdő, akinek az elhivatottságát egy szempillantás alatt képes kiölni az a toxikus munkakörnyezet, amibe kerül, és amelyből úgy tud kiutat találni, hogy végül abból ő jön ki győztesen. A készítők ugyan nem hagytak elvarratlan szálakat, kellően kerek és szép lezárást kaptunk, de a nézőben mégis ott motoszkálhatott az elmúlt húsz évben az a gondolat, hogyan képzelnék el az egyes karakterek jövőjét és hogyan tudna fennmaradni egy Runwayhoz hasonló lap a jelenlegi körülmények között.

Még 2024 nyarán kezdett el kikristályosodni, hogy a 20th Century Studios nyitott lenne a folytatásra, majd szépen sorban mondtak igent a felkérésre a kulcsszereplők, vagyis Meryl Streep, Anne Hathaway, Emily Blunt és Stanley Tucci. Bár 2013-ban Lauren Weisberger már kiadott egy könyvet Az ördög Pradát visel második részeként, ám Streep és Hathaway akkor még nem voltak nyitottak a folytatásra. Aztán eltelt több mint tíz év, felültünk a nosztalgiavonatra, a retró újra trendivé vált, és vélhetően a készítők is belátták, hogy már önmagában az adhat egy teljesen más nézőpontot a filmnek, ha azt nézzük, a média működését és a technológia fejlődését tekintve mekkora ugrást tettünk a húsz év alatt. Bár azt is hozzá kell tenni, teljesen érthető, hogy ennyit vártak a folytatással, mivel az első résszel kifejezetten magasra helyezték a lécet, és a soron következővel még ezt is meg kellett ugraniuk, hogy Az ördög Pradát visel-univerzum megőrizze dicsfényét.

Nem aprózták el

A második részt egyébként néhány kivételt leszámítva ugyanaz a stáb készítette, mint az elsőt, azaz David Frankel rendezte, Aline Bosch McKenna írta a forgatókönyvet, Wendy Finerman volt a producer, Florian Ballhaus az operatőr, Theodor Sapire pedig a zenéjét szerezte. És talán kevés olyan film van, aminek a folytatásáról annyit lehetett olvasni az utóbbi időszakban, mint Az ördög Pradát viselről, aminek ahogy elkezdődött a forgatása 2025 nyarán, máris a lesifotók köszöntek vissza ránk a bulvárlapok címlapjáról – a cikkekben azt taglalva, a szereplők mely divatháznak melyik kollekciójához tartozó darabját viselik éppen a képeken. Bár amellett sem lehet elmenni, hogy óriási kampányt építettek a folytatás köré, tulajdonképpen még erre sem lett volna akkora szükség, hiszen a forgatásokról készített felvételek így is vírusszerűen terjedtek a közösségi médiában. Ennek ellenére nem bízták a véletlenre, Anna Wintour és Anne Hathaway például az idei Oscar-gálán adtak át együtt díjat, meglovagolva ezt a hullámot, de Emily Blunt, Anne Hathaway és Meryl Streep is kapott némi adásidőt arra, hogy egy röpke pillanatra belebújva filmbeli karakterük bőrébe promózzák Az ördög Pradát visel 2-t.

Már az előbbiekben is szó esett arról, hogy megvannak a kockázatai annak, ha sok év után készül folytatás egy kultikus filmhez, és ugyan a megjelent előzetesek inkább arról tanúskodtak, hogy nincs ok az aggodalomra, ott volt bennem a félsz, hogy nem elégedetten fogok távozni a moziból. A történet ott folytatódik, hogy Andy újságíróként NYPC díjat nyer el munkájáért, ám akkor értesül arról, hogy munkatársaival együtt egy leépítés miatt elküldik őket a cégtől. Köszönőbeszédében így főleg erre tér ki, valamint hangsúlyozza a minőségi újságírás fontosságát. A felvétel eljut a Runway tulajdonosához, aki egy hirtelen ötlettől vezérelve megkeresi Andyt, hogy Miranda tudta nélkül felajánljon neki egy rovatvezetői pozíciót, és hogy segítsen kikeveredni kalamajkából a Runway magazinnak, ami éppen egy botrány közepén találja magát az egyik hirdetője miatt. Miranda és Andy így kénytelenek újra együtt dolgozni, és annak ellenére, hogy az eltelt húsz év alatt Andy már egy érett, céltudatos nővé vált, újra abban a szerepkörben találja magát, mint asszisztensként. Vagyis tepernie kell azért, hogy Miranda egyáltalán észrevegye és emberszámba vegye őt.

Az online pöcegödör

Annak ellenére, hogy Miranda továbbra is kellően kimért és hűvös, érzékelhető a karakterfejlődés, mivel közel sem viselkedik annyira kegyetlenül, mint az első részben, és még többet kapunk az emberi oldalából. Andy ugyanakkor nem kevés magabiztosságot szedett magára az eltelt évek alatt, konkrét elképzelései vannak arról, ki ő, mit akar kezdeni a jövőjével, és az ő boldogulásán keresztül kapunk egy képet arról, hogyan is működik jelenleg a társadalmunk. A készítők egyfajta görbe tükröt tartanak elénk, felhívva a figyelmet a közösségi média álságosságára, arra, hogy toxikus környezetben senki nem tud kivirágozni, és hogy még egy Runwayhez hasonló, igényes divatlap sem tud megmenekülni a nyomtatott sajtót sújtó példányszámbeli visszaesésektől.

Andy a saját bőrén tapasztalja meg, hogy az új, általa nem ismert online világban a kattintás felülértékelődik a minőségi, értékes írásokkal szemben, ami nemhogy nem áll messze a valóságtól, hanem ténylegesen így van. A mennyiség a minőség rovására megy, az olvasók helyett a hirdetők kiszolgálása válik fontossá, a pénz beszél, a kutya pedig ugat. De az online térben tapasztalt változások mellett legalább akkora hangsúlyt fektettek a készítők arra, hogy bemutassák, ma már egy rosszul kifejezett félmondat is elég ahhoz, hogy megsértsünk vele egy kisebbségi csoportot, ennek a jelenségnek pedig némi humorral próbálták elvenni az élét – úgy, hogy Mirandára rászól az asszisztense, ha épp nem volt túl pc. Ügyeltek arra is, hogy a színészek többféle népcsoportból tevődjenek össze, ahogy a testpozitivitás is fontos szempont volt, de azt fontos kiemelni, hogy nem tolakodó módon próbálták megfeleltetni a filmet a jelen kornak, így nem érzi úgy a néző, hogy bizonyos nézeteket akarnak rátukmálni. Hasonló fogalmazódott meg bennem azzal kapcsolatban is, hogy ugyan sok híresség tűnik fel a filmben, köztük Lady Gaga – aki fel is lép –, Naomi Campbell vagy éppen Heidi Klum, de olyan ismert személyeket választottak, akik egyébként is beleillenek abba a miliőbe, ami a Runwayt övezi.

A film sztoriját látva pedig alig hiszi el az ember, hogy húsz év eltelt már az előző rész óta, ami részben annak köszönhető, hogy úgy fest, mintha a szereplők egy percet nem öregedtek volna – vélhetően a színészek nem a genetikájuknak hálálkodhatnak ezért, hanem a plasztikai sebészüknek –, és mintha sosem estek volna ki a karakterükből, hanem már-már eggyé váltak volna vele. A cselekmény összeszedett, bár olykor kiszámítható, a poénok ülnek, és a látványvilág nagyon is visszaadja azt az exkluzív életérzést, amit Az ördög Pradát visel meg tudott teremteni – és találunk is szép számmal utalásokat az első részre. A folytatásban jóval kevesebb fókusz helyeződik Andy magánéletére, sokkal inkább a karrierjében való kiteljesedését láthatjuk, és azt, hogy Miranda nemcsak a nevét tanulja meg végre, hanem egyenrangú félként is kezeli őt, ami nagy szó. Az pedig kétségtelen, hogy míg Az ördög Pradát visel első részében az ördögöt Miranda testesítette meg, a folytatásban már közel sem erről van szó. A gonosz képében a kapitalista világot, a pénzhajhász cégtulajdonosokat látjuk, akik pusztán a szemük előtt lebegő dollárjelek miatt képesek egy tollvonással dönteni emberi sorsok felett, és a tényleges szakértelem helyett a pénzt választani. Legalábbis amíg megtehetik.

8/10