Negyedik alkalommal lépett fel Budapesten az amerikai OneRepublic zenekar, amely csütörtök este a Papp László Budapest Sportarénában csapott a lovak közé. A Ryan Tedder énekes-dalszerző és frontemberből, Zach Filkins és Drew Brown gitárosokból, Brian Willett billentyűsből, Brent Kutzle basszusgitáros és csellistából, valamint Eddie Fisher dobosból álló banda egyébként legutóbb 2022-ben járt a magyar fővárosban, és a fellépés amiatt volt igazán különleges, mert

Jelenleg a From Europe with Love turnéjuk keretében tértek vissza Európába, köztük Budapestre is. 

Azt érdemes kiemelni, hogy az együttes legutóbbi albuma, az Artificial Paradise 2024-ben jelent meg, így a turné nem egy frissen kiadott lemezre épült. Korábbi koncertjeik setlistjét nézve pedig hamar feltűnt, hogy tulajdonképpen minden ismert dalukat egy lejátszási listába gyúrták. A legtöbb igazán népszerű szerzeményük talán a 2013-as Native és a 2021-es Human stúdióalbumokon van – köztük a Counting Stars, az If I Lose Myself, a Run vagy a Rescue Me –, de az eddig megjelent lemezeik mindegyikéről csempésztek egy-egy dalt a mostani setlistbe. 

Bár a OneRepublic 2002-es megalakulása óta időről időre képes a megújulásra – idén is megjelent már két kislemezük –, könnyen felismerhető az a tendencia, amely a hozzájuk hasonló, régebben létrejött zenekarokkal kapcsolatban alakult ki. Addig ütik a vasat, amíg meleg, azaz hiába hagyták abba a koncertezést tavaly novemberben, és hiába nem tudnak új repertoárral szolgálni, ami indokolná is a turnézást, addig mennek világkörüli vagy európai körútra, amíg van rájuk igény – ez egyébként a tavalyi budapesti Imagine Dragons-koncertből is leszűrhető volt. És ahogy az Imagine Dragonsnak is nagy szerencséje van azzal, hogy

A hangosításba beletört a bicskájuk

A Papp László Budapest Sportarénába érkezve már szép embertömeg várta a hivatalos menetrend szerint 20:30-kor színpadra lépő zenekart, amely előtt egy dj melegített be. A felső karéjban több szektort is lezártak, illetve az első emeleten akadtak olyan szekciók, amelyek szinte kongtak az ürességtől. Ezt magyarázhatjuk akár azzal, hogy a banda mégiscsak negyedjére jött ide, így aki már látta őket, nem biztos, hogy újra jegyet váltott, illetve talán hangsúlyosabb tényező volt az, hogy sok olyan OneRepublic-dal akad, amelyet lehetetlenség végigülni. És ha tippelnem kéne, inkább a második verzió áll közelebb a valósághoz, tekintve, hogy a küzdőtér csurig megtelt nézőkkel. 

Bár az előzenekar alatt úgy tűnt, mintha végre a hangosítást eltalálták volna, a banda színpadra lépése előtti üresjáratban lejátszott daloknál már lehetett hallani, hogy csúnyán visszhangzik az aréna. A 108-as szektorban ülve úgy érződött, mintha késleltetve hallgatnánk egy dalt, amely a bal fülünkbe előbb érkezik meg, mint a jobba. És sajnos ez a probléma a kétórás koncert alatt végig jelen volt, olykor kevésbé, máskor rettentő zavaró módon, ami amiatt volt sajnálatos, mert közben egy vérprofi zenekar állt a színpadon – és akkor azt még meg sem említettem, hogy alig lehetett érezni, hogy megy a klíma, így elég meleg lett az arénában, egyesek legyezővel hűtötték magukat. 

Odáig vannak Budapestért

A banda néhány perc késéssel, 20:34-kor csapott a lovak közé, füsttel és vörös fényekkel borították be a színpadot, mielőtt belekezdtek a Runaway című dalukba. És nem is kellett eltelnie sok időnek, hogy elég ízelítőt kapjunk a turnéhoz megálmodott vizuális látványvilágból. A színpad két oldalán lévő kijelzőkön mutatták az élő képet, míg a zenekar felett újabb két képernyőn klipekből származó képsorokat, animációkat, olykor dalszövegeket láthattunk. Ám ami a legérdekesebb volt, az a sok LED, lézer és egyéb világítás, amit a bandatagok mögé pakoltak. Némelyik fényoszlop pedig látszólag egyben kijelzőként is funkcionált, és ezeket összhangba tudtak hozni a többi kijelzővel, egy óriási, de némileg szétdarabolt képernyőt alkotva.

De nemcsak vizuálisan tett ki magáért a zenekar, hanem minden lehetőséget megragadtak arra is, hogy visszaadjanak a magyar közönségnek abból a szeretetből, amelyet az utóbbi években kaptak. A Good Life dalszövegét a frontember, Ryan Tedder némileg át is költötte, hogy Budapest is helyet kaphasson benne, illetve többször is hosszú monológokba kezdett, kifejezetten közvetlen hangot ütve meg. Magyarul is szólt a közönséghez, például azt mondta, üdvözöllek és köszönöm, de arról is beszélt, milyen kapocs fűzi a zenekart Budapesthez. 

Annyira szeretjük ezt a várost. Már régóta visszajárunk ide, és minden alkalommal, amikor visszatérünk, még jobban beleszeretünk. Ez volt az első hely a világon, ahol a Covid után felléptünk

– mondta, majd arról kezdett el beszélni, hogy szerinte akkor a European Music Awards kedvéért érkeztek hazánkba, és a Szabadság téren léptek fel. Erre nemigen emlékezett jól, mivel az említett, Covid-járványt követő fellépésük 2022-ben volt, 2021-ben pedig az MTV World Stage kiemelt fellépőjeként koncerteztek a Hősök terén. Erről az alkalomról így nyilatkozott Tedder: „Emlékszem, hogy a szabadban játszottunk, és rohadt hideg volt. Csontig hatoló hideg, de ennek ellenére tele volt a tér. Hihetetlen este volt, és az a két-három nap Magyarországon fantasztikus élmény maradt. Nem tudom eléggé dicsérni.” Sőt, elmondása szerint még egy rózsát ábrázoló tetoválást is csináltatott, amikor legutóbb nálunk járt, mivel kvázi útlevélként tekint a saját bőrére, így bárhol is jár, varrat magára valamit. 

A Life in Color című daluk eléneklését követően aztán újabb sztorizásba kezdett a magyar fővárossal kapcsolatban, kijelentve: „Budapest... Úgy érzem, ez a város azon kevesek egyike a világon, ahol ennek a dalnak a szövege igazán értelmet nyer számomra. Őszintén szólva ennek a helynek a történelme egyszerűen elképesztő. Olyan régóta léteztek, és egy ennyire gyönyörű várost építettetek fel, amit minden utcában érezni lehet, amerre csak jártunk. Folyamatosan fényképezek, mert minden annyira lenyűgöző. Budapest tele van élettel és színekkel” – mondta, majd abba is beavatta a közönséget, hogy milyen különleges élmény érte őt a koncert előtt:

Ma is futottam, turné közben mindennap futok. Ez már szinte a vallásommá vált, mert így fedezem fel a világ városait. Általában napi öt-hat mérföldet futok, ami úgy tíz kilométer. Tegnap és ma is brutális meleg volt, de azt mondtam: »A fenébe is, akkor is futni fogok.« Aztán arra gondoltam: »Tudjátok mit? Ma fel fogok futni a várhoz.« Úgy hét kilométert lefutottam, aztán eldöntöttem, hogy ténylegesen felmegyek a várhoz. Elértem a domb aljához, és nagyjából a feléig jutottam, amikor megláttam egy srácot, aki teljesen kidőlve feküdt egy padon, mert ő is megpróbált felfutni a várhoz. Erre azt mondtam: »Na, a fenébe ezzel! Én már eleget futottam. Nem kell magamnak bizonyítanom semmit. Ez a srác megtette helyettem.«

Klasszikus zene a javából

Tedder többször is megemlítette, hogy már 19 éve zenél együtt a zenekar, és tulajdonképpen együtt nőttek fel, ami nagyon is látszik azon, ahogy együtt léteznek a színpadon. Különösen jó érzés megtapasztalni, amikor egy együttes ennyire harmóniában van, és ennyire figyelnek a másik minden rezdülésére. Az énekes improvizálásairól nem is beszélve, illetve ahogy némileg megnyújtva egy-egy dalukat acapellában folytatta az éneklést – de olyan apróságokat is észre lehetett venni, hogy sokszor a kezével imitálta, ahogy éppen hangnemet vált. Mivel egy hattagú zenekarról beszélünk, amelynek zenészei dobolni, gitározni, zongorázni, sőt még csellón játszani és hegedülni is tudnak, klasszikus értelemben vett dallamokkal is tarkították a koncertet, amit többnyire a számok közötti átkötéseknél lehetett érzékelni – és még talán Hans Zimmer is elégedetten bólintott volna ennek hallatán. 

Nem mellesleg a koncerten egy külön akusztikus részt szenteltek azon szerzeményeknek, amelyek ugyan nem OneRepublic-dalok, de Ryan Tedder írta őket – karöltve más előadókkal. Elmondása szerint már 22-23 éve foglalkozik ezzel, tehát régebb óta, mint hogy megalakult volna a banda, és ez idő alatt többek között Beyoncéval, Taylor Swifttel, Ed Sheerannel, Paul McCartney-val, Tate McRae-jel és a Marton 5-val dolgozott. Kettőt elő is adtak az említett dalok közül, Beyoncétól a Halot, illetve Leona Lewistól a Bleeding Love-ot – utóbbival kapcsolatban azzal viccelődött, ha

A foci-vb alkalmából a banda pár labdát is vett Budapesten, amelyeket aláírtak, majd Tedder a tömegbe rúgta azokat, illetve egy pár dobverőt is az első sorokba hajított. A labdákról annyit árult el, hogy darabonként 20 euróért vették, de az aláírásukkal már 26 eurót érnek. Mivel Ryan Teddernek június 26-án van a születésnapja, a közönség többször elénekelte neki a Boldog születésnapot című dalt, amit meghatódva fogadott, majd társaival magyar chardonnay bort kezdett kortyolgatni. Egy kisfilmet is levetítettek Budapestről, ezt követően a magyar zászló színeibe borultak a kijelzők, és a színpad más vizuális elemei. Sőt, Tedder az első sorokhoz is lesétált, hogy a kordonnál felállva még közelebb kerüljön a rajongókhoz.

A legkatartikusabb pillanatokat – ahogy az várható is volt – az olyan dalok okozták, mint a Rescue Me, a Run, az Apologize, az I Lived, a Counting Stars, az I Don’t Wanna Wait vagy az If I Lose Myself, ami a közönség bevonódásának volt köszönhető. A setlisten egyetlen újabb dal kapott helyet, a Need Your Love, mivel Tedder már a koncert elején leszögezte, hogy az este folyamán csak olyan számokat fognak előadni, amelyeket tényleg mindenki ismer. És hát az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó. 

(Borítókép: OneRepublic-koncert a Papp László Budapest Sportarénában. Fotó: Szollár Zsófi / Index)